A kanadai születésű, New Yorkban élő és alkotó jazz-, soul-, sőt r&b-hátterű énekesnő az utóbbi hét év egyik legkedvesebb felfedezettje. A mutáns basszuscentrikus zenék egyik legkomolyabb kiadója, a brit Hyperdub által publikált albumai az évek alatt mit sem veszítettek izgalmas voltukból, miközben azért sokat változott az elektronikus tánczenének az ő hangzását is meghatározó vonulata. Kedvtelve reciklálja és építi be az újabb keletű szerzeményekbe is nagyjából a legutóbbi 40 év popzenei hatásait, és ehhez van egy kellő furfanggal és alkotói vénával megáldott társa is. Jeremy Greenspan, a Junior Boys beltagja Lanza 2013-ban kiadott első albuma, a Pull My Hair Back óta dolgozik azon, hogy megfelelő elektronikus köntösbe öltöztesse az énekesnő egyszerre elegáns és tűzforró szerzeményeit. Lanza érzéki tónusú, bár néha gépi erővel is manipulált szopránja remekül érvényesül Greenspan simogató és játékos szintifutamainak körítésében, a ritmusok gyakorta utalnak vissza a közelmúlt post-dubstep/
footwork világába, amelynek már-már megkoronázott dívája volt. Az All the Time egy minden szempontból érett, kiforrott előadó mesterműve és egy jól bevált alkotópáros jutalomjátéka, tíz pompás dallal, amelyeket valahol a földi paradicsomban írhattak és rögzítettek. Minden hang a helyén van, a simogató harmóniák szinte tökéletesek, némi apró disszonancia is csak azért szorult a tejjel-mézzel folyó melódiák közé, hogy kiemelje az egész lemezt átitató, ízléssel adagolt popérzékenységet.
Hyperdub, 2020
