Lemez

Péterfy Bori & Love Band: Szikra

Zene

„A bezártság összes őrületét és dühét sikerült kreatív energiává alakítanunk, és közösen becsatornáznunk a lemezkészítésbe” – tette közzé új albumáról a zenekar, a dalokban pedig valóban erősen visszaköszön a tavaszi karanténidőszak, egyfajta furcsa elidegenedettséggel és világvégeérzettel. A legtöbb szöveget az énekesnő jegyzi, aki párhuzamosan dolgozott a zeneszerző-producer Tövisházi Ambrussal. Kettejük szerzőpárosa talán most működik a legjobban, érezni, hogy tényleg egymásra hangolódtak a kényszerű izoláció során.

Meglepetésként viszont a Száz fényév című szám szövegét Szabó Benedek írta. A Galaxisok frontembere ezzel megmutatta, hogy az alkalmazott alkotáshoz is kitűnően ért: sorainak hangulata egy az egyben illeszkedik a többi közé. Vendégként feltűnik Süveg Márk (Saiid) egy rapbetét erejéig (ez a duett a lemez talán legerősebb pillanata), valamint a nemzetközileg elismert dobos, Pándi Balázs, aki a címadó dal középrészét dobta fel egy erős szólóval. A hangszerelés a szokásosnál is diszkósabb lett, gitárszóló gyakorlatilag nem hallható egyetlen számban sem. Tövisházi erős filmes hangulatot szeretett volna, erre játszanak rá a YouTube-ra feltöltött szuggesztív szövegvideóval is, ahol Bori lassított felvételen fut végig egy kihalt erdei úton. Olyan potenciális sláger ezúttal nincs a lemezen, mint korábban a Hajolj bele a hajamba, a Téged nem vagy a Lakatlan sziget volt, de a rajongók nem fognak csalódni.

Etalon Produkció, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.