John Steinbeck: Orosz napló - Robert Capa 70 fotójával

  • - kyt -
  • 2009. augusztus 13.

Zene

Az író és a fényképész 1947-ben utazott 40 napos látogatásra a Szovjetunióba: ebben az évben kötötték meg a párizsi békeszerződéseket, ekkor indult a Moszkva és tábora által elutasított Marshall-terv, ez volt a két tábor közötti status quo fenntartásához ragaszkodó Truman-doktrína meghirdetésének az éve. Megkezdődött a hidegháború.
Az író és a fényképész 1947-ben utazott 40 napos látogatásra a Szovjetunióba: ebben az évben kötötték meg a párizsi békeszerzõdéseket, ekkor indult a Moszkva és tábora által elutasított Marshall-terv, ez volt a két tábor közötti status quo fenntartásához ragaszkodó Truman-doktrína meghirdetésének az éve. Megkezdõdött a hidegháború. A nemzetközi politikai események azonban, miként Nyugaton, Keleten sem csapódtak le közvetlenül a mindennapi életben. Márpedig a New York Herald Tribune megbízásából tett negyvennapos utazás célja éppen a hétköznapok, az orosz emberek bemutatása volt - nem kis mértékben éppen az erõsödõ politikai szembenállás ellenében. Persze a sztálini diktatúra közvetve a hétköznapokra is kihatott, de ezekben az években a Szovjetunió népe még leginkább a háború utáni újjáépítéssel volt elfoglalva, miként ezt Steinbeck és Capa a helyi hatóságok által szervezett utazásain tapasztalta vagy legalábbis tapasztalni vélte.

Mindenesetre a szoros ellenõrzés mellett is "a nép közé vegyülhettek" olykor, és ha más problémáról nem is, a bürokratikus nehézkességrõl, a parancsvezérelt rugalmatlanságról azért szerezhettek élményeket. Leleplezõ erejû észrevételeket ne várjunk hát a könyvtõl, amely azért távolról sem a szovjet propaganda által megvezetett naiv látogatók optimista lelkendezése. Valóban az emberekre, élethelyzetekre figyelõ tárgyilagos beszámolót olvasunk, amelyet Capa nemcsak a képeivel, hanem Steinbeck által bõséggel bemutatott szeszélyeivel, linkségeivel is színez.

Fordította Lukács Laura. Park Könyvkiadó, 2009, 239 oldal, 2900 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.