John Steinbeck: Orosz napló - Robert Capa 70 fotójával

  • - kyt -
  • 2009. augusztus 13.

Zene

Az író és a fényképész 1947-ben utazott 40 napos látogatásra a Szovjetunióba: ebben az évben kötötték meg a párizsi békeszerződéseket, ekkor indult a Moszkva és tábora által elutasított Marshall-terv, ez volt a két tábor közötti status quo fenntartásához ragaszkodó Truman-doktrína meghirdetésének az éve. Megkezdődött a hidegháború.
Az író és a fényképész 1947-ben utazott 40 napos látogatásra a Szovjetunióba: ebben az évben kötötték meg a párizsi békeszerzõdéseket, ekkor indult a Moszkva és tábora által elutasított Marshall-terv, ez volt a két tábor közötti status quo fenntartásához ragaszkodó Truman-doktrína meghirdetésének az éve. Megkezdõdött a hidegháború. A nemzetközi politikai események azonban, miként Nyugaton, Keleten sem csapódtak le közvetlenül a mindennapi életben. Márpedig a New York Herald Tribune megbízásából tett negyvennapos utazás célja éppen a hétköznapok, az orosz emberek bemutatása volt - nem kis mértékben éppen az erõsödõ politikai szembenállás ellenében. Persze a sztálini diktatúra közvetve a hétköznapokra is kihatott, de ezekben az években a Szovjetunió népe még leginkább a háború utáni újjáépítéssel volt elfoglalva, miként ezt Steinbeck és Capa a helyi hatóságok által szervezett utazásain tapasztalta vagy legalábbis tapasztalni vélte.

Mindenesetre a szoros ellenõrzés mellett is "a nép közé vegyülhettek" olykor, és ha más problémáról nem is, a bürokratikus nehézkességrõl, a parancsvezérelt rugalmatlanságról azért szerezhettek élményeket. Leleplezõ erejû észrevételeket ne várjunk hát a könyvtõl, amely azért távolról sem a szovjet propaganda által megvezetett naiv látogatók optimista lelkendezése. Valóban az emberekre, élethelyzetekre figyelõ tárgyilagos beszámolót olvasunk, amelyet Capa nemcsak a képeivel, hanem Steinbeck által bõséggel bemutatott szeszélyeivel, linkségeivel is színez.

Fordította Lukács Laura. Park Könyvkiadó, 2009, 239 oldal, 2900 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.