kabaré - Ezen a szinten...

  • - oil -
  • 2011. május 5.

Zene

Most vagy virágzik a demokrácia, ezért nincsenek jó közéleti viccek, vagy a humor nem tud lépést tartani a kétharmados tempóval. Mindenesetre a Spinoza Házban nemrég Vékes Csaba rendezésében bemutattak egy minden hátsó szándék nélküli, valóban szórakoztató politikai kabarét.
Most vagy virágzik a demokrácia, ezért nincsenek jó közéleti viccek, vagy a humor nem tud lépést tartani a kétharmados tempóval. Mindenesetre a Spinoza Házban nemrég Vékes Csaba rendezésében bemutattak egy minden hátsó szándék nélküli, valóban szórakoztató politikai kabarét. Pici kamara-elõadás ez, amely mögött jóformán több a szerzõ, mint a szereplõ: a darabot egy fiatal csapat, a Blue Duck Arts jegyzi, amelynek tagjai közt van grafikus, színész, bölcsész és közlekedésmérnök is. A mûhelymunkában dolgozó társaság eddig fõként kisfilmeket és társadalmi célú reklámokat készített, például az elõzõ évek Bringázz a munkába! kampányának részeként. Elsõ színpadi alkotásuk figyelemre méltó munka, bár itt-ott jobban el lehetett volna simítani a többszerzõsség jegyeit.

A téma örökzöld: mutyizás, korrupció, nyalás-taposás. Egy iskolai baleset magasabb szintekre gyûrûzik: valami Pistike alatt leszakad a tornaszertártenderen nyert vadiúj kötél, aztán borul kishal, nagyhal, képviselõk, a tévéelnök, a miniszterelnök, hogy a sor végén ott subidubizzon Obama, a pápa és az ufók is. A hangulat megalapozásaként a közönség egy tagja borítékot kap, hogy hangosan nevessen, egy másik megkent "nézõ" pedig rendszeresen bekiabál, hogy õ még ilyen jó színházat sosem látott - ennek ellenére kissé lassan melegszik be az elõadás. Aztán viszont annál jobban felpörög, sorjáznak a jó poénok, mint ahogy az is hozzátartozik a mûfajhoz, hogy néha a színészek (Harmath Imre, aki Valcz Péterrel közösen a dalokat is szerezte; Jáger Szabolcs, Mészáros András, Rusznák Adrienn, Szirmai Melinda és Varga Balázs) is kis híján elröhögik magukat. Jó hírünk tehát, hogy van élet a politikai szatíra mûfajának két szélsõ pontja: Sas Józsi és a Krétakör után. És mert a társadalom lassú állat, a darab idõszerû lesz õsztõl is, amikor majd újra mûsorra kerül.

Spinoza Színház, április 28.

****

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.