kabaré - Ezen a szinten...

  • - oil -
  • 2011. május 5.

Zene

Most vagy virágzik a demokrácia, ezért nincsenek jó közéleti viccek, vagy a humor nem tud lépést tartani a kétharmados tempóval. Mindenesetre a Spinoza Házban nemrég Vékes Csaba rendezésében bemutattak egy minden hátsó szándék nélküli, valóban szórakoztató politikai kabarét.
Most vagy virágzik a demokrácia, ezért nincsenek jó közéleti viccek, vagy a humor nem tud lépést tartani a kétharmados tempóval. Mindenesetre a Spinoza Házban nemrég Vékes Csaba rendezésében bemutattak egy minden hátsó szándék nélküli, valóban szórakoztató politikai kabarét. Pici kamara-elõadás ez, amely mögött jóformán több a szerzõ, mint a szereplõ: a darabot egy fiatal csapat, a Blue Duck Arts jegyzi, amelynek tagjai közt van grafikus, színész, bölcsész és közlekedésmérnök is. A mûhelymunkában dolgozó társaság eddig fõként kisfilmeket és társadalmi célú reklámokat készített, például az elõzõ évek Bringázz a munkába! kampányának részeként. Elsõ színpadi alkotásuk figyelemre méltó munka, bár itt-ott jobban el lehetett volna simítani a többszerzõsség jegyeit.

A téma örökzöld: mutyizás, korrupció, nyalás-taposás. Egy iskolai baleset magasabb szintekre gyûrûzik: valami Pistike alatt leszakad a tornaszertártenderen nyert vadiúj kötél, aztán borul kishal, nagyhal, képviselõk, a tévéelnök, a miniszterelnök, hogy a sor végén ott subidubizzon Obama, a pápa és az ufók is. A hangulat megalapozásaként a közönség egy tagja borítékot kap, hogy hangosan nevessen, egy másik megkent "nézõ" pedig rendszeresen bekiabál, hogy õ még ilyen jó színházat sosem látott - ennek ellenére kissé lassan melegszik be az elõadás. Aztán viszont annál jobban felpörög, sorjáznak a jó poénok, mint ahogy az is hozzátartozik a mûfajhoz, hogy néha a színészek (Harmath Imre, aki Valcz Péterrel közösen a dalokat is szerezte; Jáger Szabolcs, Mészáros András, Rusznák Adrienn, Szirmai Melinda és Varga Balázs) is kis híján elröhögik magukat. Jó hírünk tehát, hogy van élet a politikai szatíra mûfajának két szélsõ pontja: Sas Józsi és a Krétakör után. És mert a társadalom lassú állat, a darab idõszerû lesz õsztõl is, amikor majd újra mûsorra kerül.

Spinoza Színház, április 28.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.