koncert - Peter Brötzmann Chicago Tentet +1

  • - kyt -
  • 2011. május 5.

Zene

Nem is tudom, volt-e már egyszerre, együtt Budapesten ennyi nagysága a szabad, improvizatív, avantgárd zenének. Brötzmann eddig kisebb formációkkal járt itt.
Nem is tudom, volt-e már egyszerre, együtt Budapesten ennyi nagysága a szabad, improvizatív, avantgárd zenének. Brötzmann eddig kisebb formációkkal járt itt. Némi meglepetést keltett, hogy a viszonylag korainak számító kezdési idõponthoz aggályosan tartotta magát a zenekar - le is maradtunk sokan a program elejérõl, így aztán nem tudok beszámolni azokról a minden bizonnyal lenyûgözõ pillanatokról, amikor kibontakozott a semmibõl valami ott, helyben formálódó nagyszerûség, mint amikor egy fárasztó, de utóbb majd emlékezetessé váló túra kezdetén felérkezik az ember az elsõ kilátópontig.

Érkezésünk idején az avantgárd improvizációs zene hetvenéves hatalmassága éppen szopránszaxofonját gyötörte dühödten és fáradhatatlanul, hogy hangokon túli sikkanásokat és fuvallamokat adjon ki magából, s ugyanezt tette zsebtrombitájával a nála is idõsebb Joe McPhee, a free dzsessz-élcsoport szintén örökös tagja, aki aztán inkább csak passzív derûjével támogatta az összjátékot. Ken Vandermark viszont szaxofonnal és klarinéttal is megmutatta magát. A kíméletlen recsegés-ropogástól a fanyar disszonanciákon keresztül a már-már elmélázó futamokig váltakozó eszközökkel késztette intenzív hánykolódásra az együttes az egybegyûltek kedélyállapotát. Mats Gustafsson egy vad érdességében is lírai, ingerülten panaszos baritonszaxofon-szólóval tûnt ki, a csellista Fred Lonberg-Holm pedig Brötzmann tárogatójátékával bocsátkozott szinte mélabús párbeszédbe, miután kiverekedte magát az elektronikus torzítások önmaga telepítette aknamezejérõl. Paal Nilssen-Love lábcinnel hívta elmélyült dialógusra dobostársát, Michael Zerangot, amikor pedig az összes hangszer egyszerre szólt, érteni lehetett, mi az, hogy teremtés, mi az, amikor a káosz rendszerré nemesedik. Kissé meg is bántódtunk, amikor nem egészen másfél óra után véget ért a koncert.

A38, április 30.

*****

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).