mi a kotta?

Ó, derék állat!

  • mi a kotta
  • 2018. augusztus 19.

Zene

„Remélem, hogy jól megrémít ő, / Mademoiselle Malvina. / Kezében ott a legyező / a halála óta. / Szürke kesztyű, a pityke arany. / Fürtjei úgy leomolnak, / mint cigányzene-cikornyák. / Szerelmes volt, s halni jött a kapudba, / ahol tejre várnak a kannák. / Mondjuk, hogy elvitte a cukorbaj, / vagy hogy a kölnije / volt talán túl tömény. / Ó, derék állat! oly tiszta / lelkü szegény! / Vérmes nő, olyan, aki / habzsol, nem eszeget, / Bölcsész volt, ki tanfolyamot vezetett, / És ím, kalapban csapták neki a szelet, / jobb lett volna pedig / huszárosan énszerintem. / Malvina, ó fantom, őrizzen Isten.” Ez a meghökkentő vers, melyet Imreh András fordításában idéztünk, Max Jacobtól, a nagy költőtől és Pablo Picasso hajdani lakótársától való. (Portréját Amedeo Modiglianitól mutatjuk.) Mi pedig azért citáltuk ezeken a hasábokon, merthogy a napokban indul a Fesztiválakadémia, és ott bizony jut majd szerep ennek a költeménynek is. Kelemen Barnabás és Kokas Katalin idén immár harmadik alkalommal verbuválja össze a hazai és a nemzetközi komolyzenei élet jeleseit, valamint a budapesti koncertközönség nyaralást hanyagoló hányadát a Zeneakadémiára, ahol a jövő pénteken éppenséggel Francis Poulenc Maszkabál című „profán kantátáját” is előadják majd, benne a Malvina című versezettel és egyéb Max Jacob-szövegekkel (Solti Terem, július 27., nyolc óra). A Fesztiválakadémia programja amúgy hétfőn kezdődik, és mindjárt a legelső estén egy sereg művész fellép majd: Balog Józseftől Fenyő Lászlótól és Jan-Erik Gustafssontól Horti Lilláig (Solti Terem, július 23., nyolc óra). „Amikor leszáll az éj” – ez lesz a nyitókoncert jeligéje, és a Sosztakovics Csellószonátájával záruló esten olyan különlegességek is felhangzanak majd, mint például Popper Dávid 1891-es, csellókon és zongorán megszólaló Requiemje. Az elkövetkező néhány napban tehát elsősorban a Liszt Ferenc téren keressük majd a zenés felüdülést, ám jó eséllyel azért a Zeneakadémián innen és túl is lelhetünk még egy-két érdekes programot. Például a nyaranta mindig látványosan fölértékelődő Óbudai Társaskörben, ahol is a fentebb emlegetett hétfőn a Liszt Ferenc Kamarazenekar rendez majd szabadtéri koncertet (július 23., nyolc óra). A műsor összeállítása vegyesnek jellemezhető, hiszen Nino Rota, François Couperin és Astor Piazzolla szerzeményei fognak egymás mellé kerülni, alighanem könnyed hangulatú és mediterrán szenvedélyességű estét teremtve.Egyneműbb és hagyományosabb, azonban nem kevésbé izgalmas hangverseny vár reánk, ha szombaton átlépjük az országhatárt és eljutunk Kismartonba. Ott, az Esterházy-kastély Haydn-termében ugyanis nem kisebb mester és karmester, mint Sir Roger Norrington kínál majd muzikális pikniket, a bécsi klasszika óriásainak műveit feltálalva (július 21., fél nyolc). A Camerata Salzburg két Haydn-szimfóniát fog eljátszani, és e kettő között Beethoven G-dúr zongoraversenye is megszólal majd, az ifjú olasz pianista, Beatrice Rana szólójával.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.