mi a kotta?

Ó, derék állat!

  • mi a kotta
  • 2018. augusztus 19.

Zene

„Remélem, hogy jól megrémít ő, / Mademoiselle Malvina. / Kezében ott a legyező / a halála óta. / Szürke kesztyű, a pityke arany. / Fürtjei úgy leomolnak, / mint cigányzene-cikornyák. / Szerelmes volt, s halni jött a kapudba, / ahol tejre várnak a kannák. / Mondjuk, hogy elvitte a cukorbaj, / vagy hogy a kölnije / volt talán túl tömény. / Ó, derék állat! oly tiszta / lelkü szegény! / Vérmes nő, olyan, aki / habzsol, nem eszeget, / Bölcsész volt, ki tanfolyamot vezetett, / És ím, kalapban csapták neki a szelet, / jobb lett volna pedig / huszárosan énszerintem. / Malvina, ó fantom, őrizzen Isten.” Ez a meghökkentő vers, melyet Imreh András fordításában idéztünk, Max Jacobtól, a nagy költőtől és Pablo Picasso hajdani lakótársától való. (Portréját Amedeo Modiglianitól mutatjuk.) Mi pedig azért citáltuk ezeken a hasábokon, merthogy a napokban indul a Fesztiválakadémia, és ott bizony jut majd szerep ennek a költeménynek is. Kelemen Barnabás és Kokas Katalin idén immár harmadik alkalommal verbuválja össze a hazai és a nemzetközi komolyzenei élet jeleseit, valamint a budapesti koncertközönség nyaralást hanyagoló hányadát a Zeneakadémiára, ahol a jövő pénteken éppenséggel Francis Poulenc Maszkabál című „profán kantátáját” is előadják majd, benne a Malvina című versezettel és egyéb Max Jacob-szövegekkel (Solti Terem, július 27., nyolc óra). A Fesztiválakadémia programja amúgy hétfőn kezdődik, és mindjárt a legelső estén egy sereg művész fellép majd: Balog Józseftől Fenyő Lászlótól és Jan-Erik Gustafssontól Horti Lilláig (Solti Terem, július 23., nyolc óra). „Amikor leszáll az éj” – ez lesz a nyitókoncert jeligéje, és a Sosztakovics Csellószonátájával záruló esten olyan különlegességek is felhangzanak majd, mint például Popper Dávid 1891-es, csellókon és zongorán megszólaló Requiemje. Az elkövetkező néhány napban tehát elsősorban a Liszt Ferenc téren keressük majd a zenés felüdülést, ám jó eséllyel azért a Zeneakadémián innen és túl is lelhetünk még egy-két érdekes programot. Például a nyaranta mindig látványosan fölértékelődő Óbudai Társaskörben, ahol is a fentebb emlegetett hétfőn a Liszt Ferenc Kamarazenekar rendez majd szabadtéri koncertet (július 23., nyolc óra). A műsor összeállítása vegyesnek jellemezhető, hiszen Nino Rota, François Couperin és Astor Piazzolla szerzeményei fognak egymás mellé kerülni, alighanem könnyed hangulatú és mediterrán szenvedélyességű estét teremtve.Egyneműbb és hagyományosabb, azonban nem kevésbé izgalmas hangverseny vár reánk, ha szombaton átlépjük az országhatárt és eljutunk Kismartonba. Ott, az Esterházy-kastély Haydn-termében ugyanis nem kisebb mester és karmester, mint Sir Roger Norrington kínál majd muzikális pikniket, a bécsi klasszika óriásainak műveit feltálalva (július 21., fél nyolc). A Camerata Salzburg két Haydn-szimfóniát fog eljátszani, és e kettő között Beethoven G-dúr zongoraversenye is megszólal majd, az ifjú olasz pianista, Beatrice Rana szólójával.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.