„Nem tartozom azok közé, kikben az öntudat szerfelett fel van csigázva, – kik magukat túlbecsülik, éppen nem, de annyit tisztán érzek s öntudatosan ki is merem mondani, hogy aránylag több bennem a készség, akarat és hivatás, mintsem az itt nyújtott létező alkalom azokat alkalmazhatni, érvényesíthetni! Sok itt a baj, Uram, mindenben, nagyon is sok! Egyik nagy kalamitásunk a szövegek hiánya. Költőink tehetségesebb része nem szeret librettók készítésével foglalkozni, – a többi meg nem tud hozzá (…). Szegényül vagyunk, Uram, e részben! de azért mégis megvan mellette a sok tarka praetensio, kivált a praepotens irkászsereg részéről, kik szakavatott kompetens kritikusoknak, műbíráknak és a közvélemény képviselőinek szeretik magukat elneveztetni, de azért soha egy talpraesett jó ötlettel, tanáccsal vagy okos észrevétellel az ügy előmozdításához nem járulnak, hanem igenis hatnak ellenkezőleg, kapcáskodnak, hívatlanul beleavatkoznak mindenbe, még a legprivátabb viszonyokba is, csinálnak izgágát, bajt, botrányt, s mindezt nem a művészet érdekében, hanem saját személyeskedésből, aljas egoizmusból.”
Így panaszkodott egy 1863-as levelében a librettistákra és az egyéb tollforgatókra Erkel Ferenc, méghozzá a Párizsban élő 1849-es miniszterelnökhöz, Szemere Bertalanhoz intézve e sorokat. Jóllehet, kettejük közül bizonyosan Szemerének lett volna több és nagyobb oka a panaszra, úgy is mint a társaitól elidegenedett, császári és királyi emigránsnak, mint bukott borkereskedőnek és mint az elmeháborodás peremén éppen átbillenő sorsüldözöttnek. Ezzel szemben Erkel nem sokkal volt túl a Bánk bán diadalán, amely mindmáig „a” magyar nemzeti operának számít – igaz, korántsem egyetlen műalakban. Magyarország királynét gyilkoló nagyurával az új kenyér ünnepén két helyen is találkozhatunk majd. Részint a Margitszigeten, ahová az idén is kitelepül a Coopera Bánk bán-produkciója, Fischl Mónika Melindájával és a bariton Molnár Leventével a címszerepben (Margitszigeti Szabadtéri Színpad, augusztus 20., nyolc óra), részint Szentendrén, ahol Dinyés Dánielék Operabeavatója ezt a kultikus tisztelettel övezett, mégsem érintetlen dalművet fogja tárgyalni (MűvészetMalom udvara, augusztus 20., nyolc óra). Ugyanők ugyanitt azután szombaton és vasárnap is tartanak majd egy-egy elemzős, jelenetbeállítós és felfedeztetően frenetikus programot: előbb a Don Giovannit, majd a Carment közelebb hozva a közönséghez (augusztus 21. és 22., nyolc óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
