Interjú

„Kapcsolat az idővel”

Bodor Áron és Veres Imre – Esti Kornél

Zene

A nyáron jelent meg a zenekar hetedik nagylemeze, az Elég, amelyen egymást érik az erős politikai utalások. A jövőre húszéves együttes énekesével és gitárosával tiltólistákról, „mocskos fideszezésről”, valamint a tagok mellékprojektjeiről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Áron a nyár végén posztolt egy kimutatást az Instagramra arról, hogy júniusig napi rotációban ment az Utánad című dalotok a Petőfi Rádióban, miután azonban a Telex megírta, hogy a Fishing on Orfűn az Esti Kornél-koncerten is azt skandálta a közönség, hogy „mocskos Fidesz”, nem játszották többet. Mi volt a reakciótok, amikor szembesültetek vele, hogy tiltólistára kerültetek?

Bodor Áron: Voltunk mi már korábban is tiltólistán, 2018 előtt egy darabig szintén nem játszottak minket. Egy ismerősünk beszámolója alapján akkoriban ki volt adva a Petőfi Tv-nél, hogy ha Esti Kornél-anyag készül, azt nem kérik. Én számítottam rá, hogy megint ez lesz. Szoktam nézegetni, hogy vannak-e következményei a közéleti megnyilvánulásainknak. Most lett.

Veres Imre: A Petőfi Rádióval mindig is libikókaszerű volt a viszonyunk. Egymást váltották a periódusok, amelyekben hol játszottak minket, hol nem. Ennek mi sosem láttuk a belső motivációit. Nyilván vannak feltételezéseink, pletykaszintű infók eljutottak hozzánk, de hivatalosan vagy akár csak informális úton sosem kommunikáltak felénk erről. Kívülről nézve mindenesetre elég kaotikus szerkesztői elvek mentén működik az a rádió. Van, hogy jó a lapjárás, és bent maradunk a rendszerben, aztán mintha valaki hirtelen észbe kapna, például egy Telex-cikkben leírtak miatt.

MN: Több nyári koncerteteken is volt hasonló skandálás. Hogyan értelmezitek ezt a jelenséget? Valódi elégedetlenség tört felszínre ezen keresztül, aminek jövő tavasszal is lehet hatása, vagy nem érdemes túldimenzionálni a dolgot?

Bodor Áron: Annál, hogy mindenki csendben van, egy fokkal azért jobb, ha az emberek kifejezik a nemtetszésüket. Ezt egyébként magának köszönheti a kormány. Elkezdték rendőrségi razziákkal fenyegetni a fesztiválozókat, félelmet akartak kelteni a bulizókban, ehelyett viszont csak felhúzták őket. Orfűn már akkor nyomta a közönség a „mocskost Fideszt”, amikor még fel sem mentünk a színpadra, tehát nem mi hergeltük őket.

Veres Imre: Amikor először lehetett hallani ilyen rigmusokat más előadók koncertjein, még évekkel ezelőtt, akkor ez valóban emblematikus kifejeződése volt annak, hogy a fiatalok jelentős része nem érzi magáénak a jelenlegi kormány politikáját. Mostanra ez egy kicsit talán elinflálódott. Két hónapon keresztül a csapból is ez folyt, aminek hatására elkopott az éle. Én arra számítok, hogy ez most már lassan lecsillapodik. Aztán ki tudja, lehet, hogy hamarosan jön egy újabb, hasonlóan virális megnyilvánulása az elégedetlenségnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.