Interjú

„Kapcsolat az idővel”

Bodor Áron és Veres Imre – Esti Kornél

Zene

A nyáron jelent meg a zenekar hetedik nagylemeze, az Elég, amelyen egymást érik az erős politikai utalások. A jövőre húszéves együttes énekesével és gitárosával tiltólistákról, „mocskos fideszezésről”, valamint a tagok mellékprojektjeiről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Áron a nyár végén posztolt egy kimutatást az Instagramra arról, hogy júniusig napi rotációban ment az Utánad című dalotok a Petőfi Rádióban, miután azonban a Telex megírta, hogy a Fishing on Orfűn az Esti Kornél-koncerten is azt skandálta a közönség, hogy „mocskos Fidesz”, nem játszották többet. Mi volt a reakciótok, amikor szembesültetek vele, hogy tiltólistára kerültetek?

Bodor Áron: Voltunk mi már korábban is tiltólistán, 2018 előtt egy darabig szintén nem játszottak minket. Egy ismerősünk beszámolója alapján akkoriban ki volt adva a Petőfi Tv-nél, hogy ha Esti Kornél-anyag készül, azt nem kérik. Én számítottam rá, hogy megint ez lesz. Szoktam nézegetni, hogy vannak-e következményei a közéleti megnyilvánulásainknak. Most lett.

Veres Imre: A Petőfi Rádióval mindig is libikókaszerű volt a viszonyunk. Egymást váltották a periódusok, amelyekben hol játszottak minket, hol nem. Ennek mi sosem láttuk a belső motivációit. Nyilván vannak feltételezéseink, pletykaszintű infók eljutottak hozzánk, de hivatalosan vagy akár csak informális úton sosem kommunikáltak felénk erről. Kívülről nézve mindenesetre elég kaotikus szerkesztői elvek mentén működik az a rádió. Van, hogy jó a lapjárás, és bent maradunk a rendszerben, aztán mintha valaki hirtelen észbe kapna, például egy Telex-cikkben leírtak miatt.

MN: Több nyári koncerteteken is volt hasonló skandálás. Hogyan értelmezitek ezt a jelenséget? Valódi elégedetlenség tört felszínre ezen keresztül, aminek jövő tavasszal is lehet hatása, vagy nem érdemes túldimenzionálni a dolgot?

Bodor Áron: Annál, hogy mindenki csendben van, egy fokkal azért jobb, ha az emberek kifejezik a nemtetszésüket. Ezt egyébként magának köszönheti a kormány. Elkezdték rendőrségi razziákkal fenyegetni a fesztiválozókat, félelmet akartak kelteni a bulizókban, ehelyett viszont csak felhúzták őket. Orfűn már akkor nyomta a közönség a „mocskost Fideszt”, amikor még fel sem mentünk a színpadra, tehát nem mi hergeltük őket.

Veres Imre: Amikor először lehetett hallani ilyen rigmusokat más előadók koncertjein, még évekkel ezelőtt, akkor ez valóban emblematikus kifejeződése volt annak, hogy a fiatalok jelentős része nem érzi magáénak a jelenlegi kormány politikáját. Mostanra ez egy kicsit talán elinflálódott. Két hónapon keresztül a csapból is ez folyt, aminek hatására elkopott az éle. Én arra számítok, hogy ez most már lassan lecsillapodik. Aztán ki tudja, lehet, hogy hamarosan jön egy újabb, hasonlóan virális megnyilvánulása az elégedetlenségnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.