Zene

Lemez: Fejlõdõ változatlanság (Heaven Shall Burn: Antigone; Killswitch Engage: End of the Heartache)

Napjainkban talán éppen az újabb rockzenei hullám második periódusát éljük: a grunge-divat után elõször a kilencvenes évek vége felé jelentek meg újra a rádiókban és a tévékben az úgymond "keményebb" zenét játszó együttesek, sajnálatos tény maradt azonban, hogy a számos nu- és egyéb (a szó szoros értelmében) kommersz metál nem sok zenei innovációt, legfeljebb némi változatosságot hozott a globális mainstream zeneiparba. Ahogy a kis késéssel beérkezõ vásári death/black imitációk vagy a deresedõ halántékkal visszatérõ heavy metal legendák sem tudtak semmi izgalmasat produkálni az igényes agresszív zenéket kedvelõ közönség számára.
  • Tófalvy Tamás
  • 2004. június 10.

Nyolc kis kritika

koncert n Cher Budapesten Diadalmas búcsúzás ez, három értelemben is. Cher elsõ listavezetõ dala 1965-bõl (!) datálódik, mégsem porszagú nosztalgiázás folyt ezen az estén, a mûvésznõ ugyanis a 90-es évektõl kezdõdõen ki tudja már, hányadik virágzását éli.
  • 2004. június 10.

Színház: "..mert megoszlik..." (Friedrich Schiller: Stuart Mária )

Mindegy, hogy a kényszer vagy a rendezõ szülte azt az ötletet, hogy a Bárka Színház legutóbbi elõadásán Stuart Máriát és Erzsébetet is Spolarics Andrea játssza; a lényeg, hogy ilyenformán a darab részben errõl a színházi helyzetrõl szól, részben meg arról, ami ebbõl következik. Szóval úgy néz ki: nem is lehetett volna másként.
  • Csáki Judit
  • 2004. június 3.

Hangverseny: Két este (Fischer Iván és Kocsis Zoltán koncertjei)

Kár lenne még temetni a (zene)kultúrát egy olyan városban, ahol két egymást követõ este olyan színvonalú hangversenyeket hallgathatunk, mint május végén a Kongresszusi Központ akusztikai szempontból sokszor elátkozott nagytermében. Nem tudom, hogy a helyszín választotta a mûsort, vagy a mûsor követelte ki magának a nagy légterû hangversenytermet, de tény, hogy jól döntött a Budapesti Fesztiválzenekar vezetése, amikor Mahler gigantikus méretû utolsó szimfóniáját nem próbálta meg beszuszakolni a Zeneakadémia klasszikus épületébe.
  • - tépé -
  • 2004. június 3.

Lemez: Csendes ülõs (Lou Reed: Animal Serenade)

Kimondottan érdekesnek tartom, ahogyan Lou Reed rendezkedik az életmûvében. Ahogyan számvet, ahogyan tisztáz, ahogyan letisztul. Ha minden igaz, emlékeznek még: tavaly két albumot is megjelentetett. A The Raven Edgar Allan Poe mûvei révén szembesítette esendõségével, s idézte meg eredendõ irodalmi ihletettségét, míg a NYC Mannel egy nem kevésbé kegyetlen városnézõ túrára csábított, harmincegy válogatott szerzeménye terepén. S hogy ne essék kétség a két kiadvány kapcsolatát illetõen, a NYC Man is a The Raven alapkérdésével indított: "Ki vagyok én?" Amiként alighanem e körül sertepertél A holló turnéján rögzített Animal Serenade címû (dupla) koncertlemez is.

Lemez: Török gyerek megvágta (Cay Taylan: Su)

Cay Taylan, miként az tán nevébõl is sejthetõ, Törökországban született, ahonnan, szintén érthetõ okokból, idõvel lelépett, s meg sem állt Bécsig, hogy utóbb samplerrel, laptoppal és hangszerekkel vegye be az egykori K. und K. fõvárost - ha már egykor elei vérrel és vassal nem boldogultak. Cay Taylan módfelett szerencsés (emellett igen tehetséges) szerzõ, hiszen kiváló alkotótársakra és egy remek alkotóközösségre lelt a Dzihan & Kamien duó által üzemel-tetett Couch Records kebelén - számos maxi után most itt a török srác elsõ albuma, név szerint a Su - helyenként meglepõen ismerõs közremûködõkkel. Például már az elsõ, dubos, lüktetõs számban (Tell Them Why) feltûnik MC Kemonnak, a hazai Gimmeshot Crew oszlopos tagjának a vokálja, aki a Pop címû, szintén érdemdús darabbal is tósztol egy keveset. Amúgy Cay Taylan rendkívül finom zenei menüt tálal a hallgatóságnak, melyben elegánsan és egyáltalán nem zavaróan keverednek az orientális, az afro-, a funk-, a soul-, a jazz- vagy a dub-reggae elemek, az ütõs vokálok és a vérforraló ritmusok.
  • - minek -
  • 2004. június 3.

Koncert: Ugyanaz másképp (Kraftwerk: Tour 2004)

A hatalmas kivetítő előtt négy konzol, azokon egy-egy Sony VAIO laptop és egy-egy keyboard. A gépeket négy öltönyös, csak a legszükségesebb mozdulatokat végző ember kezeli.
  • B. I.
  • 2004. június 3.

Nyolc kis kritika

lemez n Omara Portuondo: Flor de Amor Bizony, nagyon úgy fest, a Buena Vista Social Club lendülete és minõsége meg nem törik, az istenért sem. Félévente egy-egy lemez, a megszokott társasággal, figyelemmel, gondoskodással - és hát a csúcson.
  • 2004. június 3.

Képzőművészet: Átjáró (Tolvaly Ernő kiállítása)

Tolvaly Ernő az elmúlt évek-ben - akárcsak tíz-tizenöt évvel idősebb pályatársai közül jó néhányan, mint Keserű Ilona, Bak Imre vagy Hencze Tamás - kitartó önreflexióval a szintézis esélyeit vizsgálja. Úgy tetszik, friss munkái sem tesznek mást, mint hogy teret adnak a különböző periódusokban megtalált elemek, motívumok, vizuális gondolatok "sorsának" folyamatos, egymásba kötődő átírásához.
  • Hajdu István
  • 2004. május 27.

Színház: Pályamű (Háy János: A Senák)

Háy János csupa "istendrámát" ír, eddig hármat. Azt mondja, a királydrámák mintájára találta ki a szót, de amazokban van király, emezekben nincs isten. Vagy hát nem igazán.
  • Csáki Judit
  • 2004. május 27.

Film: Hol nem volt vadnyugat (Kevin Costner: Fegyvertársak )

A tápláléklánc kényes dolog, kockázatos macerálni: a szúnyogot nyilván kevesen siratnák, de a rovarirtóknak, gondolom, hiányozna. Így van ez a moziban is. A filmes alapmûfajokról nyilvánvalóan nem lehet leszokni, nincs is annál szebb dolog, mint cyberhíreket közölni kõtáblán: villanypásztor szabta zsebkendõnyi területen cselezgetni. Olyan szép, hogy nem is szokott sikerülni. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a mozitörténet legnagyobb bukásaként számon tartott darab ugyancsak western (a helyenként figyelemre méltó Michael Cimino pazarló munkája, a Mennyország kapuja), meg azt, hogy Kevin Costner már egy ideje olyan szimbolikus kudarcfigura, akibe minden arra járónak illik belerúgni, hát az elõjelek inkább baljóslatúnak mondhatók. Oly halmozott hendikeppel indul e lovas, ami már eleve szimpatikussá teszi: oh, az esélytelenek nyugalma a legragadósabb, hiszen attól még nem kell szeretni, mert csomószor fúródott arccal a betonba, de a köpködõk kórusa, néhány minõsített esetet leszámítva, sohase vonzó társaság. Nos, nem történt semmi: fanyalogni éppenséggel van miért, de az egészségre nem ártalmas a dolgozat.
  • 2004. május 27.

Britney Spears: Elégséges erotika

Vitathatatlanul napjaink egyik popzenei gigasztárja. De vajon egy profi producerek által megalkotott, elsõsorban küllemével hódító ikonnal állunk szemben, aki egyébként zenei analfabéta, vagy ellenkezõleg, a mûfaj karizmatikus õstehetségével? Erre keressük a választ, figyelembe véve a díva vasárnapi fellépésének tanulságait is.
  • Bugyinszki György
  • 2004. május 27.

Nyolc kis kritika

színház Hanoch Levin Nõtlenek és hajadonok címû darabja afféle fogyasztási színmû; a fõleg Amerikában képzõdõ "kilós regények" kedvenc témáját zenésíti meg. Szinglik és az õ partnerkeresõ ringlispíljük: ma itt, holnap ott, ugye.
  • 2004. május 27.