Lemez

Ty Segall: Manipulator

Zene

A popzenének mindig is megvoltak a későn érő típusai, és most felírhatunk egy új nevet a listára. Ezzel az állítással persze lehetne vitatkozni, hiszen a kaliforniai énekes-dalszerző még mindig csak 27 éves – viszont már 2005 óta jelen van a zenei színtéren, s azóta szólóban és különböző egyéb projektekben már több mint 60 (!) hanghordozót je­gyez.

A mennyiség eddig sokszor a minőség rovására ment, legújabb albumát viszont 14 hónapon keresztül csiszolgatta, ami az ő munkatempójával megfelel annak az időnek, amennyi alatt Axl Rose a Chinese Democracyt összetákolta.

Ty Segall – akárcsak kortársa, a Tame Impala-s Kevin Parker – egyrészt majdnem mindegyik hangszert megszólaltatja, másrészt lélekben ő is a hatvanas/hetvenes években él. A Manipulator pedig az eddigi legváltozatosabb és legkidolgozottabb munka a Segall-életműben. Van itt garázsrock, punk, pszichedélia, glam, klasszikus rock és jó adag folk is. Sok esetben akusztikusabb és torzítós dalok váltják egymást az albumon, és noha a művész életművében ez az eddigi leghosszabb lemez a maga 57 percével, egy pillanatra sem unatkozunk. A csúcspontok közé a T. Rex-es The Singer, a Black Sabbath zakatolását mesterien megidéző Feel, a glames Bowie-t a hatvanas évek brit invá­ziójával vegyítő The Faker és az erőteljesen funkys Mister Main számít, a Who’s Producing You kapcsán pedig csak annyit jegyeznénk meg, hogy a következő albumhoz már valószínűleg nagynevű producerek fognak sorban állni. A Narancs első számú tippje Rick Rubin, de szóba jöhet még Dave Fridmann és Danger Mouse is.

Drag City, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."