A mennyiség eddig sokszor a minőség rovására ment, legújabb albumát viszont 14 hónapon keresztül csiszolgatta, ami az ő munkatempójával megfelel annak az időnek, amennyi alatt Axl Rose a Chinese Democracyt összetákolta.
Ty Segall – akárcsak kortársa, a Tame Impala-s Kevin Parker – egyrészt majdnem mindegyik hangszert megszólaltatja, másrészt lélekben ő is a hatvanas/hetvenes években él. A Manipulator pedig az eddigi legváltozatosabb és legkidolgozottabb munka a Segall-életműben. Van itt garázsrock, punk, pszichedélia, glam, klasszikus rock és jó adag folk is. Sok esetben akusztikusabb és torzítós dalok váltják egymást az albumon, és noha a művész életművében ez az eddigi leghosszabb lemez a maga 57 percével, egy pillanatra sem unatkozunk. A csúcspontok közé a T. Rex-es The Singer, a Black Sabbath zakatolását mesterien megidéző Feel, a glames Bowie-t a hatvanas évek brit inváziójával vegyítő The Faker és az erőteljesen funkys Mister Main számít, a Who’s Producing You kapcsán pedig csak annyit jegyeznénk meg, hogy a következő albumhoz már valószínűleg nagynevű producerek fognak sorban állni. A Narancs első számú tippje Rick Rubin, de szóba jöhet még Dave Fridmann és Danger Mouse is.
Drag City, 2014
