Ty Segall: Manipulator

A popzenének mindig is megvoltak a későn érő típusai, és most felírhatunk egy új nevet a listára. Ezzel az állítással persze lehetne vitatkozni, hiszen a kaliforniai énekes-dalszerző még mindig csak 27 éves – viszont már 2005 óta jelen van a zenei színtéren, s azóta szólóban és különböző egyéb projektekben már több mint 60 (!) hanghordozót je­gyez.

A mennyiség eddig sokszor a minőség rovására ment, legújabb albumát viszont 14 hónapon keresztül csiszolgatta, ami az ő munkatempójával megfelel annak az időnek, amennyi alatt Axl Rose a Chinese Democracyt összetákolta.

Ty Segall – akárcsak kortársa, a Tame Impala-s Kevin Parker – egyrészt majdnem mindegyik hangszert megszólaltatja, másrészt lélekben ő is a hatvanas/hetvenes években él. A Manipulator pedig az eddigi legváltozatosabb és legkidolgozottabb munka a Segall-életműben. Van itt garázsrock, punk, pszichedélia, glam, klasszikus rock és jó adag folk is. Sok esetben akusztikusabb és torzítós dalok váltják egymást az albumon, és noha a művész életművében ez az eddigi leghosszabb lemez a maga 57 percével, egy pillanatra sem unatkozunk. A csúcspontok közé a T. Rex-es The Singer, a Black Sabbath zakatolását mesterien megidéző Feel, a glames Bowie-t a hatvanas évek brit invá­ziójával vegyítő The Faker és az erőteljesen funkys Mister Main számít, a Who’s Producing You kapcsán pedig csak annyit jegyeznénk meg, hogy a következő albumhoz már valószínűleg nagynevű producerek fognak sorban állni. A Narancs első számú tippje Rick Rubin, de szóba jöhet még Dave Fridmann és Danger Mouse is.

Drag City, 2014