A 2005-ös - fiatal filmkészítőknek kiírt - Pécsi Nemzetközi Filmünnep fődíjas (Arany Benjámin), 2004-ben készült alkotása íme eljutott a "rendes" moziforgalmazásba is. Sőt, van hozzá egy kísérőfilm is: Csáki László Hajnóczy Péter novellájából forgatott rövidfilmje, A hangya és a tücsök (erről lásd keretes írásunkat).
*
Az egykori én kis falum kedélye mára egy zsákfalu lepukkantságává lett, amelyben az álmok megtörnek, a helyi érdekű buszok megszűnnek, egyáltalán, mindenki I love Tarr Béla feliratú pizsamában alszik. Kopnak a csehek, vonja le a következtetést az elsőfilmes rendező, a lankák közt már csak egy öreg szudétanémet, egy hazatérő protonáci, egy roma, egy metálmániás retardált, a fent már említett busz vezetője, a kocsmáros és a felesége él. Jaj, most látom, milyen keresetlenül elrendezett kis társaság lett ez, igazi szociotabló. És nem fogják kitalálni, mit is csinál ez a díszes társaság. Segítek: isznak a kocsmában, álmodoznak, gyűlölnek, harcolnak, megbuknak, most mondják meg.
Az élet, az igazi élet ábrázolása az igazi férfimunka, csak hát sokszor a nagy nekiveselkedésben elcsúsznak a részletek, a nüanszok, és mire az ember észbe kap, egy túlsúlyos, túlhordott, kapkodó ritmusú, erőltetett és hamis filmet hurcol a hóna alatt különböző fesztiválokra. Pedig hát Najbrt mindent bevetett, a metálmániás figura még arra is képes, hogy némi ipari alkohol segítségével megmondja a jövőt. És nyilván ezzel egy nagy tragédia beteljesítőjévé is válik, nem kell hozzá nagy jóstehetség, láttunk már elég szocio-mágiko-realisztiko alkotást. Úgyhogy, ha még hozzáteszem a romantikus szálat is - na jó, azt nem, könyörületes leszek.
A valóság az egyik legkényesebb filmes téma, ami rendre akkor csúszik ki a kezünk közül, amikor meg akarjuk ragadni a tökét. Bocs, ezt nem a filmből idéztem.
A Mozinet bemutatója
A hangya és a tücsök
Csáki László inkább animációban utazik, s a Hajnóczy-novellát sem élő szereplős formában készült filmre vinni, aztán mégis ez tűnhetett nagyobb kihívásnak. Hosszú, fóliasátor-szerű csarnokban tesztelnek villanykörtéket a hangyáink, brazilos fílinget idéz a monotónia meg a hideg géphang. De a vizuális hatás szembemegy ezzel, s az inkább barátságos, mint rideg képekre következik a tücsök otthona, élete. A stilizált díszletek jól aktualizálják Hajnóczy világát: a lakások kis lyukak, nevetséges álmok lenyomatai, a háttérben a nagyváros sugárútja tündököl, kábé a Tom és Jerry szintjén megjelenítve. A hazugságok és nyomorúság légköre kezdi fojtogatni a nézőt, miközben a film ritmusa nyugodt, hogy ne mondjam, kedélyes. Ritka tömör megjelenítése ez a mindennapok disszonanciájának, az olcsó, a műanyag és a parvenü triumvirátusának.
Ám a két ellentétes műszakban dolgozó szomszéd véletlenül összetalálkozik - az egymás kertjébe átrugdosott konzervdoboz nekem már túl didaktikus -, és beszélgetni kezd. Bár ne tenné. A középszerűség mondatai súlytalanul és ritmustalanul puffannak, s ha koncepciózus volt a színészi játék mellőzése, a színészvezetés hiánya, hát nem volt jó koncepció. S míg Csáki - igazi animációs módjára - élvezettel elvan a kis dolgaival, házilagos merülőforralójának fényképezésével, az emberi dimenzióval nem boldogul. S ekkor már a poétikus, kis mélységélességű képek is modorosak és feleslegesek, az meg már tényleg nem tudom, kinek hiányzik, mit is kéne csinálnia a párizsi koncertre induló tücsöknek La Fontaine sírjánál...
