Képzõmûvészet: Hérakleitosz álma (Gémes Péter kiállítása)

  • Hajdu István
  • 2004. november 25.

Zene

Gémes Péternek négy évvel a halála után, 2000-ben rendeztek nagy, gyûjteményes kiállítást a Mûcsarnokban, s most, újabb négy év elteltével munkái-ból egy kisebb válogatás látható, melyben korábban ki nem állított mûvek is szerepelnek. A raiffeisenbeli tárlat a mûvész utolsó tíz évére koncentrál, melynek elsõsorban az Én, a szerepbe burkolt Ego volt a tárgya. Gémes attribútumai, "jelenetezése" az egyiptomi falképek, a görög frízek, timpanon-panoptikumok dermedt drámáit idézték, de csak távolról, érintõlegesen. Inkább az idõtlenségre hivatkoztak; történetet "nem mondtak" fel, a kifejezés bátor és fagyos volt, nem feszítette orgiasztikus, expresszív, felfokozott tragédia. Hérakleitosz csöndes szavai, a végzetes dialektika mondatai kaptak képet általuk.

Gémes Péternek négy évvel a halála után, 2000-ben rendeztek nagy, gyûjteményes kiállítást a Mûcsarnokban, s most, újabb négy év elteltével munkái-ból egy kisebb válogatás látható, melyben korábban ki nem állított mûvek is szerepelnek. A raiffeisenbeli tárlat a mûvész utolsó tíz évére koncentrál, melynek elsõsorban az Én, a szerepbe burkolt Ego volt a tárgya. Gémes attribútumai, "jelenetezése" az egyiptomi falképek, a görög frízek, timpanon-panoptikumok dermedt drámáit idézték, de csak távolról, érintõlegesen. Inkább az idõtlenségre hivatkoztak; történetet "nem mondtak" fel, a kifejezés bátor és fagyos volt, nem feszítette orgiasztikus, expresszív, felfokozott tragédia. Hérakleitosz csöndes szavai, a végzetes dialektika mondatai kaptak képet általuk.

Révület nélküli álomjeleneteit késõbb úszókat ábrázoló képek követték, melyek a "hõst", az éteri testet az õselembe oldódásban ábrázolták. Gémes a figurát - legtöbbször önmagát - szinte szõnyegszerû síkba ornamentalizálta, s az önértelmezés hátterében a görög-keresztény, az európai mítoszfragmentumok keletiekkel vegyültek. A megsokszorozott úszó alakja az Én jelentõségének csökkenését sugallta, variálhatósága, "permutálhatósága" a különös, az egyedi, a tradicionálisan és európai módon individuális helyett az általánost, a világba foszlottat, a szépen nivelláltat tárta elõ. A mûvész az idõtlenséget a végeérhetetlenségre cserélte.

A jelenetek rejtett, személyes magánperformanszok dokumentumai is egyúttal. Gémes ugyanis saját testét és olykor családtagjaiét "állította" élõkép gyanánt a kamera elé, hogy aztán hagyományos, alig módosított, a fény-árnyék kontrasztot nagy erõvel árasztó fekete-fehér fényképeken rögzítse a dramaturgiailag pontosan megszerkesztett, sokértelmû kvázitörténeteket, amelyek egyszersmind valami sohasem volt klasszicizmus kompozíciós szabályait is tûnõdõ pontossággal veszik figyelembe. A fotók egy részét utólag felnagyította, s a tradicionális eszközöktõl soha el nem szakadva módosította is õket. Gyakran frízzé fûzte a képeket, az animáció, a film határáig merészkedve. Egyként használta a pozitív-negatív formát, a narráció érvényét követve.

A képekkel kapcsolatban analógiaként felmerülhetnének a hetvenes évek nyugat-európai - például a német Jürgen Klauke vagy a svájci Urs Lüthi - átváltozós-szerepjátszós munkái, akár elõkép módjára is, ám errõl, legalábbis közvet-lenül, nincs szó. Annak ellenére sem, hogy Gémes a liberálisabban tanító varsói képzõmûvészeti fõiskolán végzett, tehát gazdagabb információi lehettek a világ dolgairól, mintha itthon edukálódott volna, így bizonyosan tudott az automitomán magánmitológiák mûködési mechanizmusának titkairólÉ De amúgy is fontosabbnak tetszik a munkáiban rejlõ ambivalencia, mely a látszat ellenére, pontosabban mögötte ironikussá oldja a heroikus jeleneteket, hiszen az attribútumként alkalmazott eszközök vállalt "házilagossága", a nem titkoltan gyerekes kardok, dárdák, olaj- és pálmaágak a csöndes öngúny felderengését éppen annyira szolgálják, mint a hõsi élet metaforájának megnyilatkozását.

Késõi munkáin enigmatikus szövegek rakódtak össze, máskor testrészletek tûntek elõ kaleidoszkópszerûen alakuló-alakítható formákba tömörítve, melyek az ember, az emberi gesztus, a cselekvés mechanikus, egyszersmind kiszolgáltatott, könyörtelen átlagát sûrítik sokértelmû dekorativitással; az ornamentálissá tett lét nyilatkozik meg e képeken, melyek már nem az Én álmát rögzítik, hanem talán az álmodottét.

Hajdu István

Raiffeisen Galéria, december 5-ig

Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?