mi a kotta?

Kérem legépelni!

  • mi a kotta
  • 2017. szeptember 10.

Zene

Még maradhatnánk ugyan Sárospatakon és környékén, hiszen a Zempléni Fesztivál áthúzódik ezekre a napokra is, ám az elkövetkező hetet töltsük mégis inkább Kaposváron. Merthogy vasárnap indul a Kaposfest nyolcadik sorozata, az idén is Baráti Kristóf és Várdai István művészeti vezetése alatt. A nyitókoncert mindjárt velük kettejükkel kezdődik: első szám gyanánt ugyanis ők adják majd elő Bach egyik kétszólamú invencióját (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 13., hét óra). Már ez az első fesztiváli este csuda dolgokat ígér, Mendelssohn- és Saint-Saëns-szerzeményeket, Vivalditól a La Folliát és befejezésül egy olyan bohókás hangversenydarabot, hogy meg kell bolondulni tőle. Leroy Anderson, a huszadik századi amerikai komoly-könnyűzene mestere ugyanis 1950-ben megalkotta Az írógép című zenekari kompozícióját, melynek szólója a címbeli irodai eszközé. Ezt a muris kis művet Kaposváron természetesen historikus előadásban mutatják majd be: egy múlt századi instrumentumon, egy valódi írógépen (képünkön). Mennyivel hangulatosabb hangszer is volt az, mint a laptop, amelyet e pillanatban vernek ujjaim!

„Deres, tar fák közt két ember siet, / hold fut velük, vakítja szemüket. / A hold magas tölgyek közt fut, / az ég felhőtlen, tiszta, mély, / fák vágják bele sötét karmuk. / Egy nő szólal meg, így beszél: // Gyermekem lesz, nem a tied: / melletted bűnösen megyek. / Nagyot vétettem magam ellen. / Azt hittem, a sors becsapott. / Jobban akartam élni, szebben, / hogy tudhassam, anya vagyok. / Hogy éle­tem­nek célja van, / s hagytam, borzadva, botoran, / hogy idegen férfi öleljen. / Még áldottam is magam érte. / A törvény utolért hamar, / most, hogy rád találtam végre. // Botorkál a nő, félhalott, / az égre néz, a hold fut ott, / mély szemét elönti a fény. / Egy férfi szól most, így beszél: // Akit hordozol, a gyerek / ne keserítse lelkedet. / Nézd a Mindenség hogyan fénylik! /Körös-körül minden ragyog; / sodornak bár hideg habok, / meleg fény ömlik rajtunk végig. / Belém rólad, rólam beléd. / Szent tőle az idegen gyermek, / éntőlem, énnekem szülöd meg. / Te adtad a ragyogásomat, / gyerekké lettem általad. // Egymás derekát átkarolják, / sóhajukkal egymást csókolják. / Két ember megy a világos nagy éjben.” Richard Dehmel verse (Keresztury Dezső fordítása) már a fesztivál szerda esti hangversenyéhez kapcsolódik, hiszen ennek utolsó száma az 1896-ban megjelent költemény által ihletett korai Schönberg-remek, a mester talán egyetlen slágerdarabja, a Megdicsőült éj lesz (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 16., hét óra). A töményen késő romantikus darabot válogatott nemzetközi hangászkar fogja előadni: az olasz-venezuelai Giovanni Guzzo és a lengyel Bartosz Zachłod hegedűn, a japán Akaszaka Tomoko és a varsói születésű Piotr Szumieł brácsán, a szintén varsói Piotr Skweres meg a mi Várdaink csellón, a spanyol Uxía Martínez Botana pedig nagybőgőn játszik majd. S a fesztivál tüntető, azazhogy programszerű sokszínűségét érzékeltetendő említsük még meg azt is, hogy ezen a koncerten a Megdicsőült éj előtt Mozart-divertimentót és Schumann-triót hallgathat majd az elkényeztetett és frappírozott közönség.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.