Még maradhatnánk ugyan Sárospatakon és környékén, hiszen a Zempléni Fesztivál áthúzódik ezekre a napokra is, ám az elkövetkező hetet töltsük mégis inkább Kaposváron. Merthogy vasárnap indul a Kaposfest nyolcadik sorozata, az idén is Baráti Kristóf és Várdai István művészeti vezetése alatt. A nyitókoncert mindjárt velük kettejükkel kezdődik: első szám gyanánt ugyanis ők adják majd elő Bach egyik kétszólamú invencióját (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 13., hét óra). Már ez az első fesztiváli este csuda dolgokat ígér, Mendelssohn- és Saint-Saëns-szerzeményeket, Vivalditól a La Folliát és befejezésül egy olyan bohókás hangversenydarabot, hogy meg kell bolondulni tőle. Leroy Anderson, a huszadik századi amerikai komoly-könnyűzene mestere ugyanis 1950-ben megalkotta Az írógép című zenekari kompozícióját, melynek szólója a címbeli irodai eszközé. Ezt a muris kis művet Kaposváron természetesen historikus előadásban mutatják majd be: egy múlt századi instrumentumon, egy valódi írógépen (képünkön). Mennyivel hangulatosabb hangszer is volt az, mint a laptop, amelyet e pillanatban vernek ujjaim!
„Deres, tar fák közt két ember siet, / hold fut velük, vakítja szemüket. / A hold magas tölgyek közt fut, / az ég felhőtlen, tiszta, mély, / fák vágják bele sötét karmuk. / Egy nő szólal meg, így beszél: // Gyermekem lesz, nem a tied: / melletted bűnösen megyek. / Nagyot vétettem magam ellen. / Azt hittem, a sors becsapott. / Jobban akartam élni, szebben, / hogy tudhassam, anya vagyok. / Hogy életemnek célja van, / s hagytam, borzadva, botoran, / hogy idegen férfi öleljen. / Még áldottam is magam érte. / A törvény utolért hamar, / most, hogy rád találtam végre. // Botorkál a nő, félhalott, / az égre néz, a hold fut ott, / mély szemét elönti a fény. / Egy férfi szól most, így beszél: // Akit hordozol, a gyerek / ne keserítse lelkedet. / Nézd a Mindenség hogyan fénylik! /Körös-körül minden ragyog; / sodornak bár hideg habok, / meleg fény ömlik rajtunk végig. / Belém rólad, rólam beléd. / Szent tőle az idegen gyermek, / éntőlem, énnekem szülöd meg. / Te adtad a ragyogásomat, / gyerekké lettem általad. // Egymás derekát átkarolják, / sóhajukkal egymást csókolják. / Két ember megy a világos nagy éjben.” Richard Dehmel verse (Keresztury Dezső fordítása) már a fesztivál szerda esti hangversenyéhez kapcsolódik, hiszen ennek utolsó száma az 1896-ban megjelent költemény által ihletett korai Schönberg-remek, a mester talán egyetlen slágerdarabja, a Megdicsőült éj lesz (Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 16., hét óra). A töményen késő romantikus darabot válogatott nemzetközi hangászkar fogja előadni: az olasz-venezuelai Giovanni Guzzo és a lengyel Bartosz Zachłod hegedűn, a japán Akaszaka Tomoko és a varsói születésű Piotr Szumieł brácsán, a szintén varsói Piotr Skweres meg a mi Várdaink csellón, a spanyol Uxía Martínez Botana pedig nagybőgőn játszik majd. S a fesztivál tüntető, azazhogy programszerű sokszínűségét érzékeltetendő említsük még meg azt is, hogy ezen a koncerten a Megdicsőült éj előtt Mozart-divertimentót és Schumann-triót hallgathat majd az elkényeztetett és frappírozott közönség.
