Keserédes - Szurcsik József: Arcadia (kiállítás)

  • Hajdu István
  • 2008. február 14.

Zene

Nem tudom, Szurcsik József ismeri-e az amerikai Elihu Vedder 1863-ban festett vásznát, melyen az álláig homokba temetett Szphinx faggatja a vándort; a sivatagban csak törött oszlopok, s fehérre szikkadt koponya utal - mire? Civilizációra? Múltra? Jövőre?

Nem tudom, Szurcsik József ismeri-e az amerikai Elihu Vedder 1863-ban festett vásznát, melyen az álláig homokba temetett Szphinx faggatja a vándort; a sivatagban csak törött oszlopok, s fehérre szikkadt koponya utal - mire? Civilizációra? Múltra? Jövőre?

Szurcsik kérdései is hasonlóak (lehetnek), de mondatai, természetesen, jóval tagoltabbak. Munkáival kapcsolatban sokan - joggal - említették korábban Franz Kafka vagy George Orwell nevét és műveit; tagadhatatlan, hogy a hol komor, hol szatirikus-ironikus festmények és grafikák közvetve-közvetlenül megidézik A per vagy A kastély, s még inkább az 1984 világát, a világ rettenetét. Mindennek ellenére a képek egyszersmind valami megmagyarázhatatlan, archaikus heroizmust is sugároznak.

A művek mindezt viszonylag kevés, továbbá látszólag elszegényített eszközökkel érik el. Szurcsik alapvető, lassan húsz éve "használt" motívumai a férfifej és a fal. Pontosabban a profil, Vedder Szphinxe is profilban árasztja a titkot, vagyis a félarc, melyben formailag már eleve benne rejlik a test szimbolikussá, mintegy understatmentté sivárításának lehetősége. (Szurcsik ezt egy írásában a következőképpen fogalmazta meg: "A profil nem hazudik. Nem tud ugyanis.") Ha arra törekednénk, s tegyük azt, hogy homeopatikusan (vagy holisztikusan) fogalmazzunk, akkor mondhatnánk (mondjuk), a fal adja a másikat - a fej és a fal kapcsolata, viszonya határozza meg, alakítja, majd "tematizálja", teszi fanyarrá, szarkasztikussá vagy éppen drámaivá, olykor már-már váratlanul expresszívvé az amúgy igencsak szigorúan formált képet. Megnyilatkozik ez a felületek kezelésében, egyrészt szó szerint, másrészt átvitt értelemben is. A falak és a belőlük szerkesztett épületek ugyanis sajátos kettősséget rögzítenek: az érzékenyen megfestett falsíkok gyakran rendeződnek hol a korai magyar aktivizmust, hol pedig az 1920-as évek nemzetközi expresszionizmusát megidéző kompozícióba, vagyis egyszerre hordoznak lírai - fakturális - és drámai jegyeket. Formázott, a térbe épp csak "kivetítődő" vásznai viszont - talán szándékolatlanul, de félreérthetetlenül - a pop artra (is) utalnak, pontosabban egyfajta triviális, de roppant erőteljes látványvilágra. Remélem, nem vad a párhuzam: munkái a Bauhaus és a Dandy Warhols zenéjét idézték meg bennem.

Szurcsik József a zord köpönyeg mögött viszont mindig is lírai-realista festő volt, aki képein egyfelől alanyi keserveket idéz meg, rögzít és színez tovább a depresszió káprázatáig, másfelől festészetet fest, nem remix, remake, reciklizáció gyanánt, hanem és sokkal inkább a folyamatosságot vállalva a saját történet és a közös történelem tudatos-öntudatos alanyaként, részeként, de meg tárgyaként. Mondhatnánk úgy is, rebbenő tekintetű, egyszersmind okos és biztos kezű szerepvállalóként. Uitzos, bortnyikos, masereeles, más szempontból Fritz Lang-os nyomokat hordozó műveinek macsós hártyáján ugyanis átsüt, amint irodalmi elődeinek, az említett Franz Kafkának, de még George Orwellnek a művein is átdereng valami férfibánattal teli, férfiszeméremtől lágyan lüktető alanyiság. Szurcsik képein a sematizáltnak tetsző fejek mint allegorikus lírai Én - elsősorban férfi, olykor, ritkábban és mostanában meg androgün profiljai is - a figyelmet, az önfigyelmet a végső, lecsupaszított átlagolásig hajszolják, oda, hogy az önmegfigyelő már-már az önfeladásba oldódik, miközben figyelme nem lankad, hogy újra hasznosíthassa figyelmét egy még kilátástalanabb, egyúttal igazabb helyzet rögzítésére. Önmagáéra.

Az utóbbi időkben, vagyis az elmúlt két-három évben festett munkáinak keserédes matériáját azonban, s ez feltétlen változás, már mintha a 19. század eleje szívszaggató romanticizmusának könnyben érlelt mazsolái ízesítenék túlságba: Szurcsik mélyen elgondolkodhatott Caspar David Friedrich romtudományi értekezésein, melyeket néhány Magritte-tól és Eschertől nyert ötlettel fanyarabbá tett ugyan, de a végeredmény akkor is billenékeny. Új festményeinek némelyike a szentimentál-metafizika, az "elvágyódás" (ezt képcím is dokumentálja) opálos-rózsaszín illusztrációja, önismétlő, nemritkán henye formában. Nem vesztek még el ugyan az univerzális bánat párájában-ködében, de már túlcsordulóban van lazúros fényükben a mesés hab.

Virág Judit Galéria, február 19-ig.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.