Schiller legnépszerűbb színpadi művének főszerepe úgynevezett "álomszerep", minden színésznő játszani szeretné - a kérdés legföljebb az, hogy melyik: Mária vagy Erzsébet. A legtöbb előadás (egyebek mellett) azon vérzik el, hogy a rendező vagy a szereposztási kénytelenség megválaszolja ezt a kérdést, mégpedig választással. Holott a Stuart Mária két asszonya bizony úgy áll egymással szemben, hogy önnön formátumának záloga a másiknál van.
Alföldi Róbert ezt pontosan tudja: nem választ. Igaz, megteheti: két nagynagynagy színésze van a két szerepre: Eszenyi Enikő és Börcsök Enikő. Stuart Mária és Angliai Erzsébet - de lehetne akár fordítva is, az is érdekes lenne, biztosan.
Az egyik nő a trónon, a másik a tömlöcben
- ez is lehetne fordítva; és ez a lehetőség is megmutatkozik Alföldi rendezésében. Egymás elleni harcukban ott van a politikai tét - kinek mi jár, ki minek a királynője -, de igazi célja a másik fölötti hatalom megszerzése. Két nő küzd itt - és nem a férfiért, aki Alföldi rendezésében igen kis léptékű, mellékes jelenség, hanem a férfi ürügyén a női győzelemért. A női győzelem, a hatalom, az érdek és az élet szépen egymásra kopírozódik ebben az előadásban; nem feminista vircsaft, libapárbaj. Totális háború. A rendező nem bíbelődik az áthallásokkal - bíbelődjék vele a közönség, ha akar.
A színpad alapszíne fekete. Menczel Róbert díszletének domináns eleme egy ügyes és nagydarab fémbútor: Mária ágya, Erzsébet trónja, ajtó, fal, mikor mi. Még az is játszik, hogy ez a dolog súlyos. És jól működnek a ventilátorok, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Bartha Andrea jelmezeinek tónusa is sötét - de ebből már kiugrik a két asszony ruhája.
Mária: intrikus, hatalomvágyó és gyilkos - ez utóbbi a szokásosnál hangsúlyosabb. Mindent, bármit megtenne azért, hogy kiszabaduljon börtönéből, és nincsen kétségünk afelől, mit tenne rabtartóival. De amit ők tesznek vele, az igazságtalan. Szürke köpenye alatt tűzpiros ruhát visel: egy Jeanne d'Arc elszántsága lángol benne, ártatlanságról nem beszélnék.
Erzsébet: mindezt tudja, hiszen okos nő. ' is börtönben, de legalábbis csapdában van; bár-mit lép, rossz, a legrosszabb meg az, ha nem lép. Érzékeny, sérülékeny, és okkal-joggal bizonytalan: Mária nem hagyja békén uralkodni. Jelmeze merev, kemény, királynői - adja a tartás látszatát, de a szoknya áttetsző, persze. Mindent látunk.
Eszenyi és Börcsök fantasztikusan játszik. Az előadás első felében alakításukat színházi értelemben a nagy találkozásra való fölkészülés vezérli: környezet azért kell köréjük, hogy fölé magasodjanak. És az a bizonyos találkozás, az maradéktalan, tökéletes.
Hajszálpontosak a váltások. Mária megalázkodik; Erzsébet dermedten nézi a színjátékot, hinni szeretné, de nem tudja. És akkor Mária még tovább megy, a kezét nyújtja esdeklőn, hisz érzi a másik nő ingadozását, okkal hiszi, hogy csak e kéznyújtásnyira a siker - és Erzsébet ekkor dönt úgy, hogy engedelmeskedik ösztöneinek: ez sok. Elutasítja: keze rálegyint Mária kinyújtott kezére. S hogy végleg, hogy a halálos ítélet voltaképp e pillanatban lett "aláírva", ezt megint Eszenyi játékán látjuk:
nagy ember készül halni itt,
fölvetett fejjel, öntudatosan. Eszenyi Máriája e pillanatban nem "elveszti a fejét", nem "kijön a sodrából", hanem visszatér önmagához, hiszen tudja, hogy másnak nincs már értelme. Ennek van. Ebben a jelenetben ott sűrűsödik az igazi dráma (föl kell venni, mutogatni a főiskolán; megpróbálni, hátha tanítható a megveszekedett tehetség!) - és Alföldi a végére teszi majd a párját, a két nőt újra együtt, egyedül, két halott, egy igazi és egy tetsz.
A két színésznő játéka nemcsak elementáris és formátumos, de egymásra figyelő és fegyelmezett is. Figurájuk úgy nő hatalmasra, hogy a másikat növeszti - és ez a Stuart Mária titka, mondtam már.
A férfiak közül a legnagyobb szerep Kamarás Iváné: Dudleyt, Leicester grófját játssza. Valaha Máriát szerette (és tán Mária is őt, bár ennek a Máriának nem erőssége a szerelmi kötődés), most Erzsébet kegyeit keresi. Kamarás azt játssza el elsősorban, hogy a férfiakhoz egyik asszony sem ért, mindkettő aláválaszt. Másodsorban pedig azt, amit nekünk, a közönségnek kellene gondolni róla: hogy minden szava és mozdulata színlelés, hogy csak a saját érdekére és a meg-úszásra "gyúr" - ezt viszont annyira túljátssza, hogy szinte megkérdőjelezi Mária ítélőképességének józanságát a megbocsátási jelenetben (még szerencse, hogy Börcsök Erzsébetje az újabb konfliktus elől menekülve az egész problémát hessegeti el; nem megbocsát, hanem fátylat borít rá).
Alföldi rendezése tiszta és hatásos; gondja van rá, hogy még szép is legyen. Tordy Géza Talbotja, a vak tisztánlátó csöndes, higgadt és ezért súlyos alakítás. És Hegedűs D. Géza is szépen válik pappá királynője, Mária kedvéért a kivégzés előtt. Szegedi Erika Hannája is csöndes aggodalmával tűnik ki.
Földi Lászlónak Paulet szerepében módja van a jellemfejlődésre - Telekes Péternek Mortimerként nemigen. Varjú Kálmán Burleighje, Juhász István Davisonja ott sétál különféle minisztériumok fontos pozíciójábanÉ
Stuart Mária halála megrendítő. Angliai Erzsébet magára maradása szintén. Aki látni akarja, miért és hogyan nagy színésznő Eszenyi Enikő és Börcsök Enikő - irány a Váci utca.
