kiállítás - "COL TEMPO" - A W. PROJEKT

  • - jerovetz -
  • 2010. február 18.

Zene

Beázott a kiállítás, a negyede láthatatlan, de nem gond, van szalag, printelt papír, senkinek sem esik baja. A "Col tempo" mélyen beágyazott korunk kulturális párbeszédébe: van holokauszt, látás, portré, személy, nemzet, nép, hatalom, tudomány és persze művészet régen és most.
Beázott a kiállítás, a negyede láthatatlan, de nem gond, van szalag, printelt papír, senkinek sem esik baja. A "Col tempo" mélyen beágyazott korunk kulturális párbeszédébe: van holokauszt, látás, portré, személy, nemzet, nép, hatalom, tudomány és persze mûvészet régen és most. A gond csupán az, hogy a látható anyag mindennek igazi, "mutatványos" illusztrációja. Szöveg és kép viszonyán nem kell gondolkoznunk, ez utóbbi egyértelmûen alárendelõdik az elõbbinek. Nem kapunk többet attól, hogy Wastl doktor fejeit láthatjuk gézre vagy falra vetítve, hogy beleképzelhetjük magunkat a tér három oldalára vetített "felvételi eljárásba", aminek keretében az osztrák orvos rögzíteni vélte a népek sajátosságait az egyed fejformája alapján. E stáció különösen azért felemelõ, mert a padlóra vetített anyagnál el kell vonatkoztatnunk az Ernst Múzeum hangulatos parkettájától, melynek lerakása kellemesen dezilluzionálja a befogadót. Különösen felemelõ és beleélést, ugyanakkor zengzetes konceptualitást hordoz a rémbabaházakba is beillõ nézõtér-installáció, ahol parányi székek dõlnek kétfelé, jelképezve a zsidó és nem zsidó kategória közti döntés képességét - melyet a jeles professzor "kutatása" céljaként határozott meg. Rémes és kegyetlen, csöppet sem didaktikus. Biztos rájöttek, hogy mi vagyunk a nézõk, akik nem is nézõk. Persze azért elkerítették, nehogy ráüljünk, még a végén szétesik, így az egykori "kutatás" egy alanyával készített riportot állva nézhetjük meg.

Az egyetlen igazi élmény az utolsó terem, ahol az antropológiai mintavétel és a portré mûfaja találkozik. E gesztus a helyzet kifordítását demonstrálja: bármikor bármivé válhat egy kép, hatalom, emlék vagy jelenlét is lehet. Egy tárgy, ami nem önmaga, hanem mi vagyunk.

Összességében hiányzik az a vizuális anyag, amely kivívná azt a figyelmet, amire a tárlat témájában számít, s ezen nem segít a kiváló koncepció.

Ernst Múzeum, megtekinthetõ március 14-ig

**

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.