Színház - Elöl, hátul - Yasmina Reza: Az öldöklés istene; Szőcs-Deres: Period...

  • Csáki Judit
  • 2011. február 10.

Zene

Két előadás megy a Vígszínház színpadán, legtöbbször szoros egymásutánban. Vagyis láthattam volna ugyanazon az estén Az öldöklés istene című előadást, majd pedig a Period... címűt. Előbbit hagyományosan és kényelmesen a nézőtérről, utóbbit a színpad hátsó felében dobogón üldögélve, karnyújtásnyira a színészektől. Nem így történt: nálam két külön este volt ez, de végtére is mindegy, nem léptek beszélő viszonyba egymással az előadások.

Két előadás megy a Vígszínház színpadán, legtöbbször szoros egymásutánban. Vagyis láthattam volna ugyanazon az estén Az öldöklés istene című előadást, majd pedig a Period... címűt. Előbbit hagyományosan és kényelmesen a nézőtérről, utóbbit a színpad hátsó felében dobogón üldögélve, karnyújtásnyira a színészektől. Nem így történt: nálam két külön este volt ez, de végtére is mindegy, nem léptek beszélő viszonyba egymással az előadások.

Yasmina Reza Az öldöklés istene című darabja well-made play, de nem a drámaíró kurzusok alapfokáról. A társasági-társalgási színműnek induló darab a klasszikus receptre épül: két házaspár, valamint egy olyan konfliktus, amely bármelyik irányba kifuthat, de persze a drámaiba fut, méghozzá fölhabosítva, a majdnem horrorisztikusba, sőt: semmi majdnem.

A Houllié házaspár gyerekét bántalmazta a Reille házaspár gyereke. Ezt beszélik meg a szülők, szándékuk szerint kulturáltan, "ember módjára". Az incidens mélyebb elemzésre nem tart igényt - bár természetesen tarthatna -, mert itt most a szülőkről van szó: a két házaspár ismerkedési, értelmezési, kapcsolatteremtési szokásairól, valamint "belső" állapotukról, viszonyukról. A gyerekkonfliktus ürügy, a maga nemében pompás, hiszen nézőpont kérdése, meddig lehet higgadtnak maradni benne.

Reza kicsit mintha Ionescóra függesztette volna írói tekintetét: A kopasz énekesnő be-beköszön Az öldöklés... egyik-másik fordulatába, és földereng a hangvételében is. Reza ugyanis komédiát írt, röhögnünk kéne harsányan; röhögünk is, de közben érezzük: itt nem a felhőtlen társalgási vígjáték pereg, és nem is a sötét tónusú kínunkban röhögés esete forog fenn, hanem valahol a kettő között ingadozunk, a végkimerülésig.

Mert van a beletelefonálós mama, aki persze mindig a legrosszabbkor a legértetlenebb - klasszikus anyósvicc, az előadás ritmusát tekintve a legjobb helyeken, fokozásban. És van a hisztérikus hányás, amelyről fokozatosan lekopik a komikus árnyalat, mert legyűri a helyzet: hányni rendületlenül idegen helyen, ismeretlen emberek előtt, akaratlanul is leleplezvén a kínos és titkolni akart valódi karaktert. A közönség igyekszik követni Kamondi Zoltán rendezésének amplitúdóját, s ha sikerül, egy elég kellemes, alig parányit nyugtalanító este élményével távozik a végén.

A színpad hatalmas, nemcsak a négyszereplős darabhoz, hanem Reza műve belső sűrűségéhez képest is. Árvai díszlete a maga stilizált voltában egyszerre minimalista és maximalista: a tükör falsíkok fokozatosan és változatos dőlésszögben mutatják váratlan szemszögből a fotel-kanapé-asztal háromszögében bóklászó és egyre viharvertebb négy embert, a falon a képek valójában torzító tükrök, a film ráúszik a színházra, és sikerrel emeli el a bármikor kommerszbe fordulható darabot. Nem fordul.

És csöppet sem mellesleg: a díszletnek, pontosabban a színpadképnek nagy szerepe van abban, hogy a kamaradarabot a Víg irdatlan méretű nézőterével szögezze szembe. A még nagyobb szerepet a színészek viszik a vállukon; az erős négyesnek a légteret is ki kell töltenie.

A négyes pedig erős: a színészek jó formájukat hozzák, ami leginkább azt jelenti, hogy ismert eszköztárukat nem a kommersz komédiázás irányában mozgósítják. Nem meglepő vagy sokkoló, hanem az ízlés, a hatás tekintetében biztonságos alakításokat látunk. Börcsök Enikő a maga szokásosan szikár módján súlyos, Eszenyi Enikő a figura váltásaival-változásaival sziporkázik, Kern András a klasszikus vígjátéki eszközök kifordításával operál, Epres Attila pedig a kompakt karakter szétfeszítésével. Mindenki részéről tisztes erőfeszítés tétetik arra, hogy az ezer néző megkapja a magáét.

*

A szórakozás, pontosabban a szórakoztatás a színpad hátsó részében fölépített - inkább a tér "nyers" hozzávalóiból kialakított - játéktéren is cél: itt adják a Period... című előadást, amelynek szöveganyagát Deres Péter, a rendező Szőcs Artur, valamint a társulat rakta össze. Nem drámává, hanem szöveggé: feelingszínházat látunk. Töredezett-szakadozott jeleneteket, felvillanó karaktereket, játékos szituációkat, egymáshoz lazán - vagy úgy sem - kapcsolódó sorsokat sodornak elénk a játszók, ötletesen és fantáziadúsan bejátszva a csupasz létrákat, nyílásokat, járásokat, emelvényeket. Van mit nézni.

A feelingszínház nem a mélység, hanem a felület műfaja; inkább dolgozik extenzitásból, mint intenzitásból. A sorvezető az emberi kapcsolatok origója: a magány, ami persze lehet társas vagy társasági is, lehet friss vagy megállapodott, lehet fájdalmas vagy rezignált, és lehet még sok minden. A keretének - a helynek, amit elfoglal - épp úgy megteszi egy folytatólagos rádióműsor (illetve annak stúdiója), mint egy kanapé; sztorinak pedig sorsok és sorstöredékek, felvillanó mozaikok tetszőleges összekapaszkodása.

Szőcs Artur ígéretesen és számomra vonzón keveri ki az összhatást, és ügyesen vezeti a Víg társulatából és máshonnan verbuvált színészeket. Akik - Dengyel Ivántól Láng Annamárián, Mészáros Mátén, Venczel Verán, Pap Verán és a többieken át Géczi Zoltánig - érzékenyen, szórakoztatóan beleteszik a hozzávalót. Vicces, hogy afféle alterhely született a patinás nagyszínház eldugott hátsó fertályán.

Vígszínház, január 17.; december 29.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.