Kabos Gyula vagy Jávor Pál amerikai balsikerei jobban ismertek, mint Gaál Franciska rövid hollywoodi virágzása. Három filmre elegendõ kint tartózkodása során úgy hordozták körbe Hollywoodban a mi Francinkat, a húszas-harmincas évek pesti (és berlini) üdvöskéjét, mint akivel komoly tervei vannak a sztáriparnak. Hollywoodban landolni - hazai szemmel akár egy holdra szállás. És Gaál Franciska holdra szállása ígéretesen indult: minden olyan promóciós anyagot kinyomott a nyomda, melyet egy frissen stúdióalkalmazásba (Paramount) vett, ígéretes starlet népszerûsítése megkívánt. A miskolci CineFest filmfesztivál kiállításán két kis terem idézi fel a színésznõ emlékét: Gaál Franciska itthon címlaplány volt, autogramosztó díva, akirõl városi legendák járták (például, hogy agyonverte a komornáját), s soványítókúrája is közérdeklõdésre tartott számot, Hollywoodban pedig már sikerrel vette az elsõ akadályokat (szerepelt például Cecil B. DeMille Kalózkisasszony c. filmjében), amikor hazarándult a háborús Magyarországra, és ezzel elvágta a karrierjét. A két terem nem annyira a színészi teljesítménynek, mint inkább a megtört sztárkarriernek állít emléket: sok képpel, újságkivágással, egy elegáns parfümszóróval, egy doboznyi mûszempillával és egy téves nekrológgal, ami már 1956-ban hírül adta az 1972-ben New Yorkban "magányosan, kifosztva" elhunyt színésznõ halálát. Története így is egyike a kevés honi mûvészkarriernek, amikben megvan a válasz a "mi lett volna, ha..." kezdetû, többnyire költõi sóhajra.
Színészmúzeum, Miskolc, október 10-ig
****
