kiállítás - GAÁL FRANCISKA ÚTJA HOLLYWOODBA

  • - köves -
  • 2009. szeptember 17.

Zene

Kabos Gyula vagy Jávor Pál amerikai balsikerei jobban ismertek, mint Gaál Franciska rövid hollywoodi virágzása. Három filmre elegendő kint tartózkodása során úgy hordozták körbe Hollywoodban a mi Francinkat, a húszas-harmincas évek pesti (és berlini) üdvöskéjét, mint akivel komoly tervei vannak a sztáriparnak.
Kabos Gyula vagy Jávor Pál amerikai balsikerei jobban ismertek, mint Gaál Franciska rövid hollywoodi virágzása. Három filmre elegendõ kint tartózkodása során úgy hordozták körbe Hollywoodban a mi Francinkat, a húszas-harmincas évek pesti (és berlini) üdvöskéjét, mint akivel komoly tervei vannak a sztáriparnak. Hollywoodban landolni - hazai szemmel akár egy holdra szállás. És Gaál Franciska holdra szállása ígéretesen indult: minden olyan promóciós anyagot kinyomott a nyomda, melyet egy frissen stúdióalkalmazásba (Paramount) vett, ígéretes starlet népszerûsítése megkívánt. A miskolci CineFest filmfesztivál kiállításán két kis terem idézi fel a színésznõ emlékét: Gaál Franciska itthon címlaplány volt, autogramosztó díva, akirõl városi legendák járták (például, hogy agyonverte a komornáját), s soványítókúrája is közérdeklõdésre tartott számot, Hollywoodban pedig már sikerrel vette az elsõ akadályokat (szerepelt például Cecil B. DeMille Kalózkisasszony c. filmjében), amikor hazarándult a háborús Magyarországra, és ezzel elvágta a karrierjét. A két terem nem annyira a színészi teljesítménynek, mint inkább a megtört sztárkarriernek állít emléket: sok képpel, újságkivágással, egy elegáns parfümszóróval, egy doboznyi mûszempillával és egy téves nekrológgal, ami már 1956-ban hírül adta az 1972-ben New Yorkban "magányosan, kifosztva" elhunyt színésznõ halálát. Története így is egyike a kevés honi mûvészkarriernek, amikben megvan a válasz a "mi lett volna, ha..." kezdetû, többnyire költõi sóhajra.

Színészmúzeum, Miskolc, október 10-ig

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.