film - PÁNIKFALVA

  • - köves -
  • 2009. szeptember 17.

Zene

Manapság már ott tart a technika, hogy ha a lónak zeneórát van kedve venni, mert tetszik neki a zenetanárnő (szintén paci), akkor nem az idomárokat hívják, hanem a rendszergazdát. Olyan élethű lovat, amilyet a gép tud, tán még a természetnek is nehezére esne összehozni, egy másik animációs iskola viszont kifejezetten a régi vágású lovakra hajt; nekik az a paci szép, aminek anilin a lelke, kócból a bokrétája, s hogy ne csak a falat támassza, lelkes bábosok tologatják a stop-motion technika mind nagyobb dicsőségére.
Manapság már ott tart a technika, hogy ha a lónak zeneórát van kedve venni, mert tetszik neki a zenetanárnõ (szintén paci), akkor nem az idomárokat hívják, hanem a rendszergazdát. Olyan élethû lovat, amilyet a gép tud, tán még a természetnek is nehezére esne összehozni, egy másik animációs iskola viszont kifejezetten a régi vágású lovakra hajt; nekik az a paci szép, aminek anilin a lelke, kócból a bokrétája, s hogy ne csak a falat támassza, lelkes bábosok tologatják a stop-motion technika mind nagyobb dicsõségére. A Pánikfalva szépségideálja a bumfordi fröccsöntöttség: a felvonultatott játéksereg mind abból a fiókból való, ami hatéves koron túl már nemigen nyer kihúzást, sõt, az a gyanúnk, hogy Pánikfalva lakói most már mindörökre a papa (vagy a mama) kiérdemesült játékai maradnak. Amikor tehát a trafikok hõsei, a talapzatát semmi pénzért el nem hagyó Cowboy és a hasonlóan mûanyagba döngölt Indián mozgásba lendülnek, hogy valami ajándékot kerítsenek kebelbarátjuknak, a születésnapos Lónak, az még nem a filmnek, hanem a fiók szellemének szóló öröm: nettó generációs elérzékenyülés, a trafikszag ünneplése. Egy rövid szkeccsre épp elegendõ örömérzet (az alkotópáros egyébként pont ilyenekkel edzett elsõ egész estésére), de a játékfilmes táv sem reménytelen; a Ló születésnapja és az ebbõl adódó másnapos bonyodalmak is elég viccesek, hogy simán elkeljenek a remake-jogok, s egy élõ szereplõs verzióban Gérard Depardieu adja Indiánt, Dany Boon Cowboyt, Jean Renót pedig a jóisten is Lónak teremtette.

A Szuez Film bemutatója

****

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.