kiállítás - HORVÁTH M. JUDIT CSALÓKA LÁTSZAT

című kiállítása meglepetés a látogatónak, hiszen korábban a cigányság mindennapjainak, életkörülményeinek közelről figyelő krónikásaként ismertük - például a Stalter Györggyel közös Más világ című albumából. Ez a kiállítás viszont kifejezetten artisztikus, a jelképek misztikumára érzékeny művészalkatot tár elénk, aki mindenféle tárgyacskákat és diribdarabokat rendez el, általában nagyon is élő, burjánzó csendéletekbe, és ezeket a felvételein hatalmasra nagyítja, ami által egyfajta új, álomszerű világot hoz létre.

címû kiállítása meglepetés a látogatónak, hiszen korábban a cigányság mindennapjainak, életkörülményeinek közelrõl figyelõ krónikásaként ismertük - például a Stalter Györggyel közös Más világ címû albumából. Ez a kiállítás viszont kifejezetten artisztikus, a jelképek misztikumára érzékeny mûvészalkatot tár elénk, aki mindenféle tárgyacskákat és diribdarabokat rendez el, általában nagyon is élõ, burjánzó csendéletekbe, és ezeket a felvételein hatalmasra nagyítja, ami által egyfajta új, álomszerû világot hoz létre. "Származásomból, lelki alkatomból, nem utolsósorban nõi mivoltomból adódik, hogy számomra a Valóság és a Mese szorosan összefonódik, a köztük lévõ szûk mezsgye átjárható" - írja bevezetõ szövegében, amellyel szemben egy képernyõn mindenesetre ott peregnek elõzõ korszakának szociofotói.

Ami a meséit illeti, ezeket részben a nem túl nehezen kibontható, kézenfekvõ szimbólumokkal megjelenített érzékiség, részben egyfajta baljós komorság lengi át. Az utóbbi sok esetben magából a tárgyak kinagyított közelségébõl ered, amely elénk tárja részleteik nyers elnagyoltságát, esendõ hibáit, miközben lehetõvé tesz velük egyfajta közvetlen kapcsolatot is, hiszen a bronz, fa, mûanyag állatkák és babák valósággal ráerõszakolják a nézõre a kényszert, hogy a "jellemüket", egymás közti viszonylataikat kutassa, átlépve azon a bizonyos mezsgyén.

Eközben viszont egy-egy képnél az az érzésünk, mintha a túlnani világ szûkölködne a dimenziókban, megmaradna a tiszta és reflektálatlan szépség ártatlan, emiatt viszont nem igazán kalandos világában. A tárgyak elrendezése, a hátterek kialakítása száraz levelekbõl, tollból vagy éppen egy fej kelkáposztából mindig kifinomult, gyakran szórakoztató, csak az elõtérben kibontakozó jelentésrétegek hiányoznak olykor. A játékosság, a melegség viszont kárpótol bennünket.

Mai Manó Ház, megtekinthetõ április 26-ig

****