Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

kiállítás - MAGYARÓSI ÉVA: JÁTÉK KEGYETLEN LÁNYOKNAK

  • - nzm -
  • 2009. február 26.

Zene

A kiállítás egy eddig kevéssé ismert oldaláról mutatja be az animációs filmjeivel elhíresült Magyarósi Évát. A kiállítás törzsanyagát a művész nyolc, vegyes technikával készített nagyméretű képe alkotja, melyek a jelenleg egyre fontosabbá váló "vissza a rajzhoz" poétikát követik.
A kiállítás egy eddig kevéssé ismert oldaláról mutatja be az animációs filmjeivel elhíresült Magyarósi Évát. A kiállítás törzsanyagát a mûvész nyolc, vegyes technikával készített nagyméretû képe alkotja, melyek a jelenleg egyre fontosabbá váló "vissza a rajzhoz" poétikát követik. A mûveken általában nõi alakok keverednek meghatározhatatlan szituációkba. Tárgyakkal bíbelõdnek vagy éppen növénnyé változnak, esetleg valami egészen mássá. Érezhetõ, hogy a jelenetek fölött van egy nagyobb történet, ahová a figurák már nem tudnak visszajutni. A konceptuális "csonkaság" azonban a sikerületlenebb képeken görcsösségbe fordul, ugyanis a különbözõ irányba tartó utalások zavaros narratívát eredményeznek, és nem képesek azt a szuggesztív hidegséget játékba hozni, mely jobb pillanataiban Magyarósi igazi erõssége.

Ez az elemi (ön)idegenség nem a líraiság hiánya, hanem egyfajta megfogant, aztán abortált nosztalgia. A szentimentális címadás (vö. A gyerekek nem szeretnek álmodni) és a gyermeki-nõi motívumok puha elrévedést elõlegeznek meg, míg az összhatás mindig "kilép" - akár a ragasztott felületek, akár a széttartó komponálás segítségével - a narcisztikus giccs világából. Egyes képek túlpörgése azonban arra utal, hogy ehhez az ugráshoz egyelõre túl nagy apparátusra van szüksége Magyarósinak. A kiállítás egyik csúcspontjaként is értékelhetõ A csalók is mind visszatérnek egyszer címû kép viszont már egy puritánabb gondolkodás felé mutat. A fekete felület és a ráragasztott torz öregasszony közti ideges vibrálás sokkoló, de mindvégig feszes képi mûködést hoz létre. Csak remélhetõ, hogy Magyarósi elég fegyelmezett ahhoz, hogy ebben az irányban haladjon tovább.

Deák Erika Galéria, megtekinthetõ március 7-ig

**** alá

Előző cikk a rovatban film - Nem kellesz eléggé
Következő cikk a rovatban Könyv - Küldetéses vétó - Mészáros István: A tőkén túl. Közelítések az átmenet elméletéhez - Első rész: Az ellenőrizhetetlenség árnya

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.