Az idén a bemutató minden eddiginél egyhangúbbra sikerült. Öt, a sajtóban is dolgozó riporter - az autonóm mûvészet jegyében készített - fotósorozatát tárják a nagyérdemû elé. Profi fotósokról lévén szó, színpompás képeik technikai szempontból tényleg kiemelkedõek; sehol egy zavaró elem, félrevivõ mozzanat, amely elterelhetné a nézõ figyelmét a nagybetûs mondanivalóról, amely mindegyiküknél - mi is lehetne más - a társadalmi visszásságok felmutatása. Képeik megejtõek, az arra fogékonyaknál esetleg könnyeket is elõcsalogathatnak. Annál is inkább, mert a mûvek megértése érdekében nincs szükség különösebb absztrakciós képességre. Nincsenek rejtett szálak, bonyolult utalások vagy akár áthallások a kortárs képzõmûvészet világából. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kortárs fotó ennyire különbözne a többi mûvészeti ágtól, ahol ilyenek jócskán felbukkannak: az öt-tíz évvel ezelõtti pécsis bemutatókon találkozhattunk a mostaniaknál minden szempontból komplexebb képsorozatokkal is. Csak találgathatjuk, hogy a felhozatal esett-e vissza, vagy a kiválasztás szempontjai egyszerûsödtek.
Magyar Fotográfusok Háza, május 8-ig
**
