olyan ismert kortárs nõmûvészek munkáit tartalmazza, mint "Kiki Smith, Adriana Varej‰o, Karen Kilimnik, Margherita Manzelli, Elizabeth Peyton, Jenny Saville, Monique Prieto, Ellen Gallagher, Cecily Brown, Dana Schutz". Sonja Krasner fiktív személy, egy azonos nevû blog és egy kiállítás címe: a fent említett alkotók pedig egyfajta referenciaként szolgálnak Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa és Soós Nóra számára, továbbá annak deklarálásaként, hogy õk maguk is a nemzetközi mûvészeti szcénához tartoznak. Ez utóbbi állítás igazságtartalma csak egy külföldi kiállítás kontextusában mérhetõ meg, addig azonban marad egy másik olvasat, mely szerint a három mûvész egyazon entitás három arca, esetleg van valamilyen kapcsolódási pont kiállított alkotásaikban. Míg Soós festményein egy hétköznapi valóságra, alvó kisgyermeke és férje körvonalára transzparensen rétegzõdnek a szakma eszközei, az ecsetek és festéktubusok, átjárást biztosítva két, nagyon is reális világ között, addig Moizer fájdalmas/csodálkozó lélekképeket, az ember és állat, illetve az ember és növény közötti szimbiózis visszafogott, de még mindig erõteljesen figurális kapcsolatait festi meg. Barabás ez esetben a kakukktojás: visszatérõ absztrakt motívumok változó történeteit ábrázolja a dekorativitás és a robbanás közötti hártyavékony felületen egyensúlyozva. Bár a kiállítást bejárva a három mûvész egymástól igen elütõ mûvei leírják a fokozatos elanyagtalanodás útját, mégis találhatunk kapcsolódási pontokat is. Például a motívumvándorlás és az ismétlés hangsúlyos szerepét - amely mindhárom alkotó mûvészi kézjegyére jellemzõ. De az sem zárható ki, hogy csak egy közös nevezõ van, hogy Sonja Krasner mégis létezik. De akkor miért hasonlít a blogon közölt önarcképe annyira egy kissé nõiesített Garaczi Lászlóra?
B55 Galéria, Budapest V., Balassi Bálint u. 22. Nyitva: szeptember 16-ig, keddtõl péntekig 12-18, szombaton 10-13 között
****
