kiállítás - SONJA KRASNER GYÛJTEMÉNYE

  • - dck -
  • 2008. szeptember 11.

Zene

olyan ismert kortárs nőművészek munkáit tartalmazza, mint "Kiki Smith, Adriana Varej‰o, Karen Kilimnik, Margherita Manzelli, Elizabeth Peyton, Jenny Saville, Monique Prieto, Ellen Gallagher, Cecily Brown, Dana Schutz". Sonja Krasner fiktív személy, egy azonos nevű blog és egy kiállítás címe: a fent említett alkotók pedig egyfajta referenciaként szolgálnak Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa és Soós Nóra számára, továbbá annak deklarálásaként, hogy ők maguk is a nemzetközi művészeti szcénához tartoznak.

olyan ismert kortárs nõmûvészek munkáit tartalmazza, mint "Kiki Smith, Adriana Varej‰o, Karen Kilimnik, Margherita Manzelli, Elizabeth Peyton, Jenny Saville, Monique Prieto, Ellen Gallagher, Cecily Brown, Dana Schutz". Sonja Krasner fiktív személy, egy azonos nevû blog és egy kiállítás címe: a fent említett alkotók pedig egyfajta referenciaként szolgálnak Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa és Soós Nóra számára, továbbá annak deklarálásaként, hogy õk maguk is a nemzetközi mûvészeti szcénához tartoznak. Ez utóbbi állítás igazságtartalma csak egy külföldi kiállítás kontextusában mérhetõ meg, addig azonban marad egy másik olvasat, mely szerint a három mûvész egyazon entitás három arca, esetleg van valamilyen kapcsolódási pont kiállított alkotásaikban. Míg Soós festményein egy hétköznapi valóságra, alvó kisgyermeke és férje körvonalára transzparensen rétegzõdnek a szakma eszközei, az ecsetek és festéktubusok, átjárást biztosítva két, nagyon is reális világ között, addig Moizer fájdalmas/csodálkozó lélekképeket, az ember és állat, illetve az ember és növény közötti szimbiózis visszafogott, de még mindig erõteljesen figurális kapcsolatait festi meg. Barabás ez esetben a kakukktojás: visszatérõ absztrakt motívumok változó történeteit ábrázolja a dekorativitás és a robbanás közötti hártyavékony felületen egyensúlyozva. Bár a kiállítást bejárva a három mûvész egymástól igen elütõ mûvei leírják a fokozatos elanyagtalanodás útját, mégis találhatunk kapcsolódási pontokat is. Például a motívumvándorlás és az ismétlés hangsúlyos szerepét - amely mindhárom alkotó mûvészi kézjegyére jellemzõ. De az sem zárható ki, hogy csak egy közös nevezõ van, hogy Sonja Krasner mégis létezik. De akkor miért hasonlít a blogon közölt önarcképe annyira egy kissé nõiesített Garaczi Lászlóra?

B55 Galéria, Budapest V., Balassi Bálint u. 22. Nyitva: szeptember 16-ig, keddtõl péntekig 12-18, szombaton 10-13 között

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.