Szatmári Gergely legújabb, pusztulófélben levõ amerikai településen készült fotósorozata elsõ ránézésre ebbe a mítoszlebontó tendenciába illeszkedõnek tûnik, azonban - és talán éppen ez az egyik legnagyobb erénye - csak részben az. A fõként táj- és városképekbõl álló sorozat helyszíne Meadowlands, a New Jersey északkeleti részén fekvõ, mocsaras terület, amely a század elsõ felében még szórakoztató intézményeirõl volt híres, azonban az újabb infrastrukturális fejlesztéseknek "köszönhetõen" a lakosság fokozatosan elszivárgott innen, manapság pedig a térség legdinamikusabban fejlõdõ részei a szemétlerakók.
Az üres mozi málló falú romjai, a rozsdásodó, ki tudja, mióta nem mûködõ Pepsi Cola-fényreklám a sorozaton belül a pusztulási folyamat legkonkrétabb dokumentációja. Ezt az alaphangot olyan, nem kevésbé drámai képek fokozzák, mint az autópályával kettévágott temetõ, a kihalt bútorbolt vagy éppen az üres útkeresztezõdések, nappal is néptelen utcák, és a neonfénnyel gazdagon megvilágított, elhagyatott gyorséttermek felvételei. A tájképek közé ékelõdõ emberi alakokat portrészerûen felvonultató jelenetek egyáltalán nem titkolt megrendezettségükkel állandósítják a lét és minden tevékenység mulandóságának és ezzel együtt hiábavalóságának kérdését. A csavar a fotósorozatban, hogy a lassú pusztulás és az ezzel összefüggõ frusztráció képei nagyméretû, gondosan kimérlegelt, virtuóz technikai kivitelezésû, színpompás változatban tárulnak a nézõ elé, aki zavarában talán el sem tudja dönteni, a gyönyörködést vagy az elkeseredést válassza. Netán mindkettõt.
kArton Galéria, január 28-ig
****
