Kiállítás - Úszó szigetek - Art on Lake / Művészet a tavon

Zene

A Városligeti-tó vizét ellepő látványosság - bár a 2000-ben ugyanitt megvalósult Művészettel az új évezredbe című szoborkiállítás koncepcióját követi, s a kurátorok személye sem változott - a Szépművészeti Múzeum köztéri szoborkiállításaként definiálja önmagát. Esetünkben a köztér kissé relatív fogalom, hiszen két csoportra osztja az érdeklődőket, akik ezáltal két, igencsak eltérő élménynyel gazdagodhatnak.
Akik a partról kívánják megszemlélni az alkotásokat, azok hamarosan szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a tó nem körüljárható: követve a burjánzó növények közt kanyargó ösvényt a Vajdahunyadvár alatt a park felé eső tómedret lezáró kerítésbe és egy hajléktalan család takarosan berendezett otthonába botlunk. Ezt a kirekesztettséget és elszigeteltséget modellezi egyébként Kicsiny Balázs négy pepita kockás autóból összehegesztett szobra (Késleltetett útra kelés, siettetett hazatérés), amelyből pont a lényeget nem láthatja az, aki a hídról letekint. Az autó közepén megbújva ugyanis négy arctalan, kockás bukósisakot viselő figura "vacsorázik", akik a művész interpretációja szerint mintegy megszemélyesítik az otthon várakozókat, míg az utazásból hazatérők szerepét a kívülről bebámuló nézők húznák magukra - feltéve, ha csónakkal közelítik meg az objektumot (a csónak bérleti díja egy órára 1500 Ft). S tény, hogy a messziről is jól látható, a várat a tó fenekéhez kötöző/pányvázó munka (Mimmo Roselli) vagy Günther Uecker vashordókon lebegő monumentális vitorlásflottája (Víz-vitorla szobor) kivételével a szobrok többsége csakis csónakázva mutatja meg igazi arcát.

Vagy úgy sem. A tó közepén meredező öt méter magas vakvezető bot (Jirí David) közelről is ugyanolyan üres jelnek tűnik, a magas toronyra mászó apró figurák bárhol állhatnának (Heather Allen). Az is kérdéses, hogy El-Hassan Róza Felkiáltójel névre hallgató, amúgy érzékeny szobráról - amely romák által kosárfonással készített építőelemekből áll össze, s ily módon egy közös projekt végeredményének tekinthető - kinek jut eszébe, hogy "az áldozatok, az elnyomottak [...], az igazságtalanul kirekesztettek hangjának" megtestesülését, és nem valami torony kicsinyített mását látja. Közelről sem lesz "viccesebb" Krzysztof M. Bednarski színes Marx-fejekből összeálló oszlopa, mint ahogy semmi többletet nem ad Daniel Knorr pálmaágat szorongató, kövekből épített hóemberének értelmezési lehetőségeihez (amely feltehetően elsősorban a globális felmelegedést példázza), hogy történetesen egy tó közepén strázsál.

Talán nem nagy elvárás, hogy a kiállított szobrok valamilyen módon reagáljanak a környezetükre, jelen esetben a tóra. Ilyen, a vízre reflektáló munka szép számmal van - érdekes módon a legtöbb már korábban megvalósult vagy ún. utazó műnek tekinthető. A már említett Uecker-mű 1979-es, Magdalena Abakanowicz Madár című szobra 2005-ben készült, a kacsák kedvence, a vörös lábakon álló etetőerdő (Josef Bernhardt: Madarakra várva) pedig a bécsi Karlsplatzon felállított, 558 darabos installáció kistestvére. Láthatunk a Morse-ábécé szerint kódolt, nagyon is titkos, mert értelmezhetetlen üzenetet közvetítő narancssárga bójasort (Brigitte Kowanz), továbbá egy hidroplánra emlékeztető ellenséges harci járművet (Paul Segers).

A legnagyobb sikerre nyilván a finn Tea Mäkippää vízbe dőlő/süllyedő, megbillent faháza (Atlantisz) számíthat: az ablakokban virágzó növények, a finoman lebegő függönyök egy lakott épület benyomását keltik, amely - akárcsak a civilizáció - lassan és megállíthatatlanul halad az enyészet, a pusztulás felé. A hajókat és hajósokat elnyelő tengert idézi meg Willi Weiner két amforája, és egy sosem volt múlt emlékeit tárja fel a Poirier házaspár antikizáló, mitológiai reminiszcenciákkal terhelt szoborcsoportja is, amely - mintegy ráadásként - rejtetten, s csak a magyar látogatók előtt feltárulva utal vissza a mögötte álló épületre, a nemzet egységét és nagyságát demonstráló építészeti idézetgyűjteményre, arra a kvázivalóságra, amelyet Vajdahunyadvárként ismerünk. Furcsa értelmezési gellert kap Kristof Kintera szarvasagancs formájú görbülettel megtoldott kordonja is: az egészen más indíttatásból "fogant" műbe könnyű belelátni a múltat, a magyar eredetmonda egyik epizódját (csodaszarvas) és a jelent, a tüntetőket és a másik oldalt elválasztó, a társadalmat megosztó elemeket.

Néhány alkotó helyspecifikus művet készített. Via Lewandowsky eredeti célja az volt, hogy valamiféle "piszkot" helyez az "idilli környezetbe". Először olajat, majd lassan csepegő mérget csempészett volna a tó vizébe. A két elképzelés nem a kurátorok vagy a környezetvédők ellenállása miatt bukott meg, hanem mert ötleteit a valóság (a mexikói olajkatasztrófa és a vörösiszap-áradás) felülírta, így kötött ki a budapesti városkép egészére szerinte jellemző mobilvécénél, amelyből különös, túlvilági hangok áradnak a csónakázók felé. Hasonlóan a városra reflektál a tó közepén az eredeti funkciójából kiszakított régi utcai pad és a mellé helyezett, Ybl Miklós tervei szerint készült kandeláber is (Erik Binder: Várakozás). Persze nem következik a helyszín előzetes megtekintéséből, hogy eléggé erős mű születik. Az egyik legjelentősebb spanyol szobrászművész, Susana Solano "mozdulatlanságot sugalló", a víz alatt fekvő 50 m2-es, négyzet alakú munkája (egy elsüllyedt sziget illúziója) annyira minimalista, hogy elkerüli a csónakázók figyelmét, felülről nézve pedig akár a helyszínen ragadt építészeti elemnek is vélhetjük.

A gyakran önmagukba forduló művek közül kiemelkedik Németh Ilona munkája. Gondozásra magánszemélyeknek átadott úszó kertjei, e lebegő privát természetdarabkák valódi úszó szigetek - s egyben szobrok is, melyek organikus életet élnek.

Városligeti csónakázótó, nyitva: reggel 10-től este 10-ig, szeptember 4-ig.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.