Vagy úgy sem. A tó közepén meredező öt méter magas vakvezető bot (Jirí David) közelről is ugyanolyan üres jelnek tűnik, a magas toronyra mászó apró figurák bárhol állhatnának (Heather Allen). Az is kérdéses, hogy El-Hassan Róza Felkiáltójel névre hallgató, amúgy érzékeny szobráról - amely romák által kosárfonással készített építőelemekből áll össze, s ily módon egy közös projekt végeredményének tekinthető - kinek jut eszébe, hogy "az áldozatok, az elnyomottak [...], az igazságtalanul kirekesztettek hangjának" megtestesülését, és nem valami torony kicsinyített mását látja. Közelről sem lesz "viccesebb" Krzysztof M. Bednarski színes Marx-fejekből összeálló oszlopa, mint ahogy semmi többletet nem ad Daniel Knorr pálmaágat szorongató, kövekből épített hóemberének értelmezési lehetőségeihez (amely feltehetően elsősorban a globális felmelegedést példázza), hogy történetesen egy tó közepén strázsál.
Talán nem nagy elvárás, hogy a kiállított szobrok valamilyen módon reagáljanak a környezetükre, jelen esetben a tóra. Ilyen, a vízre reflektáló munka szép számmal van - érdekes módon a legtöbb már korábban megvalósult vagy ún. utazó műnek tekinthető. A már említett Uecker-mű 1979-es, Magdalena Abakanowicz Madár című szobra 2005-ben készült, a kacsák kedvence, a vörös lábakon álló etetőerdő (Josef Bernhardt: Madarakra várva) pedig a bécsi Karlsplatzon felállított, 558 darabos installáció kistestvére. Láthatunk a Morse-ábécé szerint kódolt, nagyon is titkos, mert értelmezhetetlen üzenetet közvetítő narancssárga bójasort (Brigitte Kowanz), továbbá egy hidroplánra emlékeztető ellenséges harci járművet (Paul Segers).
A legnagyobb sikerre nyilván a finn Tea Mäkippää vízbe dőlő/süllyedő, megbillent faháza (Atlantisz) számíthat: az ablakokban virágzó növények, a finoman lebegő függönyök egy lakott épület benyomását keltik, amely - akárcsak a civilizáció - lassan és megállíthatatlanul halad az enyészet, a pusztulás felé. A hajókat és hajósokat elnyelő tengert idézi meg Willi Weiner két amforája, és egy sosem volt múlt emlékeit tárja fel a Poirier házaspár antikizáló, mitológiai reminiszcenciákkal terhelt szoborcsoportja is, amely - mintegy ráadásként - rejtetten, s csak a magyar látogatók előtt feltárulva utal vissza a mögötte álló épületre, a nemzet egységét és nagyságát demonstráló építészeti idézetgyűjteményre, arra a kvázivalóságra, amelyet Vajdahunyadvárként ismerünk. Furcsa értelmezési gellert kap Kristof Kintera szarvasagancs formájú görbülettel megtoldott kordonja is: az egészen más indíttatásból "fogant" műbe könnyű belelátni a múltat, a magyar eredetmonda egyik epizódját (csodaszarvas) és a jelent, a tüntetőket és a másik oldalt elválasztó, a társadalmat megosztó elemeket.
Néhány alkotó helyspecifikus művet készített. Via Lewandowsky eredeti célja az volt, hogy valamiféle "piszkot" helyez az "idilli környezetbe". Először olajat, majd lassan csepegő mérget csempészett volna a tó vizébe. A két elképzelés nem a kurátorok vagy a környezetvédők ellenállása miatt bukott meg, hanem mert ötleteit a valóság (a mexikói olajkatasztrófa és a vörösiszap-áradás) felülírta, így kötött ki a budapesti városkép egészére szerinte jellemző mobilvécénél, amelyből különös, túlvilági hangok áradnak a csónakázók felé. Hasonlóan a városra reflektál a tó közepén az eredeti funkciójából kiszakított régi utcai pad és a mellé helyezett, Ybl Miklós tervei szerint készült kandeláber is (Erik Binder: Várakozás). Persze nem következik a helyszín előzetes megtekintéséből, hogy eléggé erős mű születik. Az egyik legjelentősebb spanyol szobrászművész, Susana Solano "mozdulatlanságot sugalló", a víz alatt fekvő 50 m2-es, négyzet alakú munkája (egy elsüllyedt sziget illúziója) annyira minimalista, hogy elkerüli a csónakázók figyelmét, felülről nézve pedig akár a helyszínen ragadt építészeti elemnek is vélhetjük.
A gyakran önmagukba forduló művek közül kiemelkedik Németh Ilona munkája. Gondozásra magánszemélyeknek átadott úszó kertjei, e lebegő privát természetdarabkák valódi úszó szigetek - s egyben szobrok is, melyek organikus életet élnek.
Városligeti csónakázótó, nyitva: reggel 10-től este 10-ig, szeptember 4-ig.
