Zene

Muzikális nemzet a német: ahogyan ez a berlini fal leomlásakor, úgy most, a 25. évfordulón is jól észbe vehető. A történelmi eseményeket akkor is Beethoven-koncertek egész sora kísérte, míg most a Berlini Filharmonikusok közép-európai turnéval emlékeznek meg a fal leomlásáról – újra Beethovennel. Beethoven IX. szimfóniájával, valamint körútjuk minden állomásán egy-egy helyi zeneszerző művével.

Merrisa Campbell első, Cooly G-ként jegyzett zenéi még a radikálisan átalakuló londoni tánctérre reflektáltak a 2000-es évek végén, az utóbbi években azonban már sokkal inkább előtérbe került számaiban az egyedülálló nő alakja, aki a tökéletes férfit keresi.

Négy magyar zenekar, amely anyanyelvi szinten beszéli a nehézsúlyú, belassított metált.

„Kedves »Platina WOMEXikói« Marton László, köszönjük húsz­éves támogatását!” – állt a belépőm hátulján. Ahogy megláttam, rögtön elszörnyedtem. – Te jó ég, már húsz éve nyomom! Ráadásul a Narancsban is megírtam minden évben! Már nyilván dögunalom… Legfeljebb abban reménykedhetek, hogy valamelyest cserélődtek az olvasóink, ahogy a womexelők köre is felfrissült. Maximum két focicsapatra telne a régi arcokból. Na, nem mintha izgatna a foci vagy a szimpla nosztalgia.

Ha a kritikusra pisztolyt szegeznek a színpadról, méghozzá egy olyan előadás premierjén, amelyben sok szó esik kritikusok kinyírásáról, akkor borítékolható, hogy erről a színházi estéről markáns véleménye lesz.

Mindenki kedvenc ősbölényének, az idén már százhúsz éves, ám továbbra is imponáló munkatempóban dolgozó Neil Youngnak ez már nagyjából a kétszázötvenedik nagylemeze.

Nincs semminő kerek évfordulója, ám Maria Callas emlékezete nem is szorul ilyen számszaki kisegítésre: hangzó életművét a lemezpiac apályában is megéri újra, sőt újra meg újra kiadni. Callas Remastered – ez a címe most annak a gyors lefolyású és soklemezes sorozatnak, amely imponálóan feljavított hangzásminőséggel, újrakeverve bocsátja közre a legendás stúdiófelvételeket, melyeknek máig bámulatos vonz­erejét persze eddig sem csorbította a rég meghaladott technikai színvonal.

A Branford Marsalis Quartet a világ legjobb dzsesszformációinak a listáján szokott szerepelni, és budapesti fellépésük teljes mértékben meggyőzött az értékelés helyénvalóságáról. Valamiért trombitás öccse, Wynton lett ismertebb, pedig a szaxofonos Branford Marsalis játéka is lenyűgöző, használja a hangszernek akár a szoprán, akár a tenor változatát.

Molnos Péter könyve és kiállítása azt igyekszik bizonyítani, hogy a regényes életű Scheiber lenézett életművéből kiválogatható egy elsőrendű festő munkássága.

Patricia Petibon, a kiváló koloratúrszoprán huszonkilenc dalt vett lemezre zongorista partnere, Susan Manoff társaságában. A CD különlegessége, hogy az énekesnő – mint a kísérőfüzet játékosan fogalmaz – Gabriel Faurétól Leo Ferréig egy kalap alá veszi a francia komoly- és könnyű­zenét.

Ha létezne egy olyan lista, ami a magyar popzene nagy túlélőit foglalná össze, akkor azt Pajor Tamás mellett egészen biztosan Bérczesi Róbert vezetné.

Nagy karmester és mosolygó zenekara koncertezett múlt csütörtökön a Müpában, s a derű legalább annyira fontos jellemzője volt Gardinerék fellépésének, mint a nagyszerűség.

A szokásos őszi Electronic Beats idén a debütálásokról és a hamisítatlan élő produkciókról szólt, rá­adásul az este folyamán – egymástól részben függetlenül – három Blake is főszerephez jutott. A fel­lépők szinte kivétel nélkül először játszottak hazánkban: ez ugyanúgy elmondható a programot futólag nyitó – amúgy kedves, néha kifejezetten izgalmas – belga fiú-lány duóról, a Joy Wellboyról, mint a brit Zoot Womanről.