Koncert

Branford Marsalis Quartet

  • - kyt -
  • 2014. december 14.

Zene

A Branford Marsalis Quartet a világ legjobb dzsesszformációinak a listáján szokott szerepelni, és budapesti fellépésük teljes mértékben meggyőzött az értékelés helyénvalóságáról. Valamiért trombitás öccse, Wynton lett ismertebb, pedig a szaxofonos Branford Marsalis játéka is lenyűgöző, használja a hangszernek akár a szoprán, akár a tenor változatát.

Kirándult a könnyebb műfaj felé Sting kísérő­zenekarában, és játszott szólóban C. P. E. Bachot, illetve szimfonikus zenekari kísérettel klasszikusokat: Villa-Lobost, Glazunovot.

A Bartók hangversenyteremben igencsak ritka az ennyire telt ház, szinte meglepő mértékű volt az érdeklődés. Nem csupán Marsalis játékában lelhette örömét a közönség, hanem a többi zenész, így például a zongorista Joey Calderazzóéban is, aki az első daraboknál az este hősének tűnt, pedig az elején a kelleténél mintha halkabb lett volna a játéka. Előadásmódja és a szerzeményei is a dzsessz és a kortárs klasszikus zene határvonalán egyensúlyoztak. Sőt eleve meglepő volt a hagyományos dzsessznek ez a friss, korszerű, intellektualitása ellenére is érzelemgazdag megközelítése. Kellő szólólehetőséghez jutott a bőgős, Eric Revis és Evan Sherman dobos is, ami játékstílusuk egyéni, hűvös, szándékosan kissé kemény, ugyanakkor töredezett jegyeihez kínált megfigye­lési lehetőséget. Egy­úttal annak a tanulmányozásához is, hogy milyen gyakran és aggályosan próbálta Marsalis két szóló között instruálni az amúgy kitűnő ifjú ütőst.

Amúgy volt abban valami feszültség is, ahogy a kvintett hűvös fényben, mintegy önmagába zárva helyezkedett el a színpad közepén – mondhatni, távolról szólított fel az annál eltökéltebb közeledésre, befogadásra.

A saját szerzemények mellett eljátszottak egy-két őssztenderdet (pl. Cheek to Cheek, It Don’t Mean a Thing), és ezek is pillanatokon belül új, friss megvilágításba kerültek a szólókban. De az igazi élményt a koncert tökéletes szépsége, intim mélysége okozta.

Müpa, november 4.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”