Lemez

Neil Young: Storytone

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. december 14.

Zene

Mindenki kedvenc ősbölényének, az idén már százhúsz éves, ám továbbra is imponáló munkatempóban dolgozó Neil Youngnak ez már nagyjából a kétszázötvenedik nagylemeze.

Ez kivételesen tényleg ne ijesszen meg senkit, hiszen a homlokából és környezettudatosságából az évek múlásával mind többet és többet mutató művész tipikusan az a fajta előadó, akinek az életművébe akár a kétszáznegyvenkilencedik lemezénél is be lehet kapcsolódni, hisz a következő album úgyis tök más lesz. Vagy nem. Az újabban egyébként Daryl Hannah-val randizó Young – csak az elmúlt tíz-egynéhány évben – csinált már ­soulalbumot és dühös, Bush-ellenes protestrocklemezt, írt rockmusicalt a Dolgozó Emberről, albumot egy elektromos autóról, válogatott a nagy amerikai daloskönyvből, személyes kedvencemen, a 2010-es Le Noise-on pedig egy effektpedállal szórakoztatta magát negyven percen keresztül. Ja, és azon talán már nem is lepődik meg senki, hogy idén tavasszal volt már egy albuma csupa feldolgozással: ez volt a kellemesen gramofonhangzású, lecsupaszított A Letter Home.

Az egészen új felfogásban készült Stroytone bár új, saját dalokat tartalmaz, az előzőhöz képest mégis olyan, mint valami bizarr és nem teljesen sikerült szerepjáték. A szirupos-bombasztikus, nagyzenekaros kíséret sokszor Hollywood aranykorát idézi (rendkívül meggyőzően egyébként), a szvinges-bigbandes, ebben a kontextusban inkább afféle sztenderdeknek tűnő dalok pedig a klasszikus Las Vegas-i tömegszórakoztató hagyományt, amit még ajánlhatnánk is annak, aki szereti az ilyesmit, ám a búgó croonerre vagy bömbölő arszlánra távolról sem emlékeztető Neil Young jellegzetes, reszketeg énekével (az új szerelemről, a mindennapok apró csodáiról és persze a környezetvédelemről) az egész inkább olyan, mint valami hülye vicc. Ez egy olyan album, amit tíz-tizenöt év múlva biztos érdekes lesz elővenni, és rácsodálkozni az érté­keire, de addig hallgassunk mást.

Warner, 2014

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”