Lemez

Neil Young: Storytone

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. december 14.

Zene

Mindenki kedvenc ősbölényének, az idén már százhúsz éves, ám továbbra is imponáló munkatempóban dolgozó Neil Youngnak ez már nagyjából a kétszázötvenedik nagylemeze.

Ez kivételesen tényleg ne ijesszen meg senkit, hiszen a homlokából és környezettudatosságából az évek múlásával mind többet és többet mutató művész tipikusan az a fajta előadó, akinek az életművébe akár a kétszáznegyvenkilencedik lemezénél is be lehet kapcsolódni, hisz a következő album úgyis tök más lesz. Vagy nem. Az újabban egyébként Daryl Hannah-val randizó Young – csak az elmúlt tíz-egynéhány évben – csinált már ­soulalbumot és dühös, Bush-ellenes protestrocklemezt, írt rockmusicalt a Dolgozó Emberről, albumot egy elektromos autóról, válogatott a nagy amerikai daloskönyvből, személyes kedvencemen, a 2010-es Le Noise-on pedig egy effektpedállal szórakoztatta magát negyven percen keresztül. Ja, és azon talán már nem is lepődik meg senki, hogy idén tavasszal volt már egy albuma csupa feldolgozással: ez volt a kellemesen gramofonhangzású, lecsupaszított A Letter Home.

Az egészen új felfogásban készült Stroytone bár új, saját dalokat tartalmaz, az előzőhöz képest mégis olyan, mint valami bizarr és nem teljesen sikerült szerepjáték. A szirupos-bombasztikus, nagyzenekaros kíséret sokszor Hollywood aranykorát idézi (rendkívül meggyőzően egyébként), a szvinges-bigbandes, ebben a kontextusban inkább afféle sztenderdeknek tűnő dalok pedig a klasszikus Las Vegas-i tömegszórakoztató hagyományt, amit még ajánlhatnánk is annak, aki szereti az ilyesmit, ám a búgó croonerre vagy bömbölő arszlánra távolról sem emlékeztető Neil Young jellegzetes, reszketeg énekével (az új szerelemről, a mindennapok apró csodáiról és persze a környezetvédelemről) az egész inkább olyan, mint valami hülye vicc. Ez egy olyan album, amit tíz-tizenöt év múlva biztos érdekes lesz elővenni, és rácsodálkozni az érté­keire, de addig hallgassunk mást.

Warner, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.