WOMEX után, előtt

Santiago–Budapest

Zene

„Kedves »Platina WOMEXikói« Marton László, köszönjük húsz­éves támogatását!” – állt a belépőm hátulján. Ahogy megláttam, rögtön elszörnyedtem. – Te jó ég, már húsz éve nyomom! Ráadásul a Narancsban is megírtam minden évben! Már nyilván dögunalom… Legfeljebb abban reménykedhetek, hogy valamelyest cserélődtek az olvasóink, ahogy a womexelők köre is felfrissült. Maximum két focicsapatra telne a régi arcokból. Na, nem mintha izgatna a foci vagy a szimpla nosztalgia.

Szerencsére a 2014-es WOMEX tudott valami mást, mint a többi. Nem a koncertek színvonalát tekintve – az kábé pont olyan harmatos volt, mint szokott, amióta nem a művészeti igazgató, hanem a 7 szamurájból álló zsűri dönt a programjáról. Persze nem könnyű a dolga, hiszen a nyolcszázat is elérheti a jelentkezők száma, és intenzív lobbizás zajlik a háttérben. Ráadásul csak azok merülhetnek fel, akik nem számítanak fellépési díjra, és finanszírozni tudják az utazási és szállásköltségüket. De mondom, ez most részletkérdés.

A 2014-es – a bámulatosan hangulatos Santiago de Compostelában rendezett – WOMEX-et elsősorban az különböztette meg a többitől, hogy ünnepélyesen bejelentették: a következőnek Budapest lesz a színhelye. Napközben a Millenárison (vásár, konferenciák, filmvetítések), este a Művészetek Palotájában (és egy mellette felállított sátorban) koncertek, éjszaka pedig (parti gyanánt) az A38 hajón. A stafétát Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere vette át, hangsúlyozva, hogy Magyarország kapu szeretne lenni „a magyar, a Kárpát-medencei, a balkáni és a Kárpát-medence környékén élő szláv népek zenéjéhez”. Mint mondta, „ez lesz az első alkalom, hogy egy kelet-közép-európai ország kapja a WOMEX rendezési jogát”, és ebben a sikerben nagy szerepet játszott a Hangvető Zenei Terjesztő Társulás is, mely a nyertes pályázatot összeállította. Tény.

És hogy még emelkedettebb legyen a sztori, azt sem árt tudni, hogy Budapestnek a WOMEX indulásában is jelentős szerepe volt. 1994 februárjában ugyanis itt döntött a (szervezőket tömörítő) Világzenei Fesztiválok Európai Fóruma arról, hogy a ’93-ban befuccsolt Berlini Független Zenei Napok után önállóan, a WOrld Music EXpo keretében működik tovább. Az eredeti terv szerint minden évben máshol rendezték volna meg, de ezt felülírta az élet: az 1996-os vásár meghiúsult, Sevillában és Koppenhágában viszont három-három évben tartották.

A WOMEX-et ugyanis ott rendezik meg, ahol tulajdonosának, a berlini Piranha Artsnak többet fizetnek érte. Nagyságrendje kikövetkeztethető az Emmi államtitkárságának idén márciusban megjelent közleményéből, melyben az olvasható, hogy „előkészítéséhez és lebonyolításához a kormány 2014-ben és 2015-ben összesen mintegy 470 millió forintot biztosít”.

Ugyancsak márciusban a Hangvetőt vezető hármas (Lelkes András és Líber Endre – a Tükrös együttes tagjai –, valamint Weyer Balázs szakíró, lapunk egykori munkatársa) is közleményt adott ki, kiemelve, hogy „a budapesti rendezéssel a magyar nép- és világzenei szakma régi álma valósul meg. Már az első WOMEX-en lépett fel magyar előadó (az Ökrös zenekar), 2008-ban a Muzsikás kapta a WOMEX életműdíját; 2011-ben pedig Hungarian Heartbeats címmel a Hangvető rendezte a koppenhágai vásár megnyitóünnepségét, melynek sikere megnyitotta az utat a 2015-ös rendezés előtt.”

Tényleg régi álom. Már az első WOMEX-ről szóló beszámolóm (Magyar Narancs, 1994. október 27.) is ezzel zárult. „Úgy döntött a fesztiválfórum, hogy ezentúl minden évben máshol lesz az expó. Így aztán azon morfondíroztunk Lőkös Csabával (a fórum egyetlen magyar, a Kaláka Fesztivált képviselő tagjával) hazafelé, hogy de tényleg, ’96-ban hol máshol kéne lennie, mint…”

A legközelebb 2007-ben kerültünk az ábrándunkhoz, amikor is Budapesten a WOMEX igazgatójával, Gerald Seligmannel tárgyaltunk. Akkoriban a népszerűsége csúcsán járt a Világzenei nagyszínpad a Szigeten, és Gerald is ellátogatott. Az infrastrukturális és művészeti kérdésekben könnyen megegyeztünk, de a mögénk álló Sziget nem tudott több száz milliós támogatót találni, a WOMEX pedig elzárkózott a közös kockázatvállalástól, így végül lecsúsztunk.

Azon az első WOMEX-en amúgy két hazai zenekarunk is fellépett (az Ökrös mellett a Zsarátnok) a Cesaria Evorával, Sabri Brothersszel és Baaba Maallal fémjelzett programban. Azóta megjárta a Muzsikás, a Besh o droM, a Parno Graszt, a Mitsoura, az Anima Sound System, Lajkó Félix, a Vojasa, idén pedig a Söndörgő (képünkön).

És most vegyünk egy mély le­vegőt.

A Söndörgő ugyanis – és ha kell, most minden további nélkül a szívemre vagy platinapasszomra teszem a kezem – az elmúlt húsz WOMEX egyik legragyogóbb koncertjét adta. Emelkedetten, könnyedén, katartikusan, na és úgy, hogy minden porcikájából sugárzott az a szeretet, amit egymás és a zenéjük iránt éreznek a tagjai. Hab a tortán, hogy októberben az európai világzenei rádiósok listáját is ők vezették Tamburocket című albumukkal – hát most megláthatta a világ, hogy nem csak stúdió­viszonyok közepette képesek varázsolni. Arról nem beszélve, hogy utána, végre, baromi jó érzés volt magyarnak lenni. „The Winner is: Hungary” – súgta nekem Jaana-Maria Jukkara, az Etnosoi Fesztivál művészeti igazgatója.

Ahogy az se semmi, hogy az egymásba érő konferenciák egyik előadójának Lakatos Mónikát, a Romengo együttes lenyűgöző énekesnőjét kérték fel. Ő a cigányzene magyarországi és európai helyzetéről szerzett tapasztalatairól beszélt – talán már olvasható is a Romengo weboldalán.

Hát itt tartunk most. Után és előtt. Sokkal komolyabb sansszal – és felelősséggel –, mint bármikor.

Santiago de Compostela, október 23–26.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.