Zene

A tél kíméletlenségét csakis gonoszabbnál gonoszabb metállemezekkel enyhíthettük, de azért tavaszra is maradt épp elég (amerikai, japán és norvég) csemege.

Nick Cave és az internet

Két alkalommal játszották Szemző Tibor és Forgách András besorolhatatlan műfajú darabját a Művészetek Palotájában. A második előadás után ültünk le beszélgetni Szemző Tibor zeneszerzővel, filmessel, az előadás rendezőjével.

A Blind Myself veteránnak számít a hazai rockszíntéren: a tizennyolcadik születésnapját ünneplő zenekar öt nagylemezen van túl, a Négyszögöl című hatodikat pedig rendhagyó módon négy - három-három dalos - adagban teszik közzé. A Narancs kérdéseire a zenekar alapító tagja, Tóth Gergő énekes válaszolt.

Mahler- és Mozart-műveket hallottunk a Vajda Gergely vezényelte Rádiózenekar (MR Szimfonikusok) legutóbbi hangversenyén. Előbb Mahlert, és csak azután Mozartot, ezzel is jelezvén, hogy a koncert szembemegy az üres programszerkesztői reflexszel, mely szereti a dolgokat a zenetörténeti idő szerint elrendezni.

"A pódiumon egy Petersschule-növendéknek látszó fiatalember jelent meg; Szergej Prokofjev volt ez az ifjú. Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával volt elfoglalva, vagy pedig vaktában verdeste a billentyűket, kemény, száraz billentéssel.

Fizetés nélkül töltöttél le Joy Division-dalokat? Jön Hooky, és jól ellátja a bajod! Kis túlzással efféle hírnévre tett szert Peter Hook, az egykori legendás együttes heves vérmérsékletű basszusgitárosa, akinek volt zenésztársaihoz (2007-ig együtt játszott velük a New Orderben is) intézett vitriolos megjegyzéseitől volt hangos az utóbbi időben az angol sajtó. Nemrég jelent meg a Joy Division történetéről szóló könyve, március 25-én pedig az A38 hajón teljes hosszában eljátssza a zenekar stílusteremtő albumát, az 1979-es Unknown Pleasurest. Telefonon beszélgettünk vele.

A poptörténet eddig nem nagyon bővelkedett zseniális szupergruppokban, és arra sem volt gyakran példa, hogy egy ilyen együttesnek közel négy évig tartson az első lemezével előrukkolnia.

A meghökkentően gazdag műsorfüzet meggyőzően bizonyítja, hogy az eddig bizonytalan szerzőségű és sokféle zenetudományos vitát kiváltó darab valóban a mindössze 26 évet élt Giovanni Battista Pergolesi alkotása, akit eddig legkivált a Stabat Mater, no meg persze a La serva padrona zseniális szerzőjeként ismertünk.

Hollywoodban az a jó - mint ahogy az álomgyár címke is mutatja -, hogy produkciói finoman szólva sincsenek erős kapcsolatban a rögvalósággal.