Zene

Megnyugtató, otthonos érzés, amikor a hallgató már az egyébként egészen remek promófotókra pillanatva pontosan tudja, hogy mire számíthat: ezeken három, már nem fiatal, ám annál fessebb, feketébe öltözött angol úriember látható papi gallérban és hulla­sminkben, valamint kereszttel és füstölővel a pszichedelikus püspöklilában világító háttér előtt.

A tradicionális blues továbbra is a nagy öregek terepe, a fiatalok inkább a határok ledöntésén fáradoznak.

Az Operettszínház opera-előadása a Zeneakadémián, a nyári Miskolci Operafesztiválon megtartott ősbemutató nyomában: az intézményi együttműködés és a műfaji elegyedés igazán tiszteletre méltó példáját kínálta Fekete Gyula Andersen-operájának első budapesti előadása.

Berlin követi a hagyományokat – ami azt is jelenti, hogy október 31-én majdnem minden második polgár horrorszerkót és zombisminket ölt.

A Trafó patinás Electrify fesztiváljának nyolcadik (!) állomása két olyan előadónőt is vendégül látott, akiknek produkciójában szerepet játszik az énekhang.

Miután feltalálta a glamet, mindenki őt koppintotta Los Angelesben, de sosem szerette meg a hivalkodó amerikai rocksztárközeget. Stílust a Hanoi Rocksszal, még a nyolcvanas évek Finnországában teremtett, csúcsra viszont 2010 után, a szólókarrierjével ért.

Nyomtatott lapszámunkban Csatári Bence történésszel készült interjúnkat olvashatják, aki új könyvében a Kádár-korszak könnyűzenei politikáját dolgozta fel. Íme egy izgalmas részlet!