Lemez

Chvrches: Every Open Eye

  • Lang Ádám
  • 2015. december 12.

Zene

A glasgow-i indie-színtér két ismert figurája, Iain Cook és Martin Doherty által alapított Chvrches a szintén nem kezdő Lauren Mayberry énekesnő csatlakozásával vált teljessé. Rögtön az első kislemezeiknél felfigyelt rá a blogoszféra, hogy milyen tökéletesen írnak a nyolcvanas évek szintipopját mímelve azonnal ható, klubkompatibilis pop­slágereket, a 2013-ban megjelent The Bones Of What You Believe pedig az összes ígéretet teljesítette. Igaz, ez nem jelentett többet annál (de kevesebbet sem), hogy végig hibátlan, ám meglehetősen szűk határok között mozgó popdalok sorakoztak rajta hidegen és melegen pulzáló szintikkel, puffogó dobgépekkel – és ami a legfontosabb, emlékezetes refrének egész sorával.

Ahogy az első lemez sem nagyon tett hozzá az összképhez a korai kislemezek után, úgy most a másodikra sem változtattak lényegileg a formulán. Az Every Open Eye gyakorlatilag ugyanolyan, de ugyanolyan jó is lett, mint az elődje volt. A Chvr­ches ezzel azoknak a mai zenekaroknak lehet a mintaképe, amelyekről szinte már az alakulásuk pillanatában leírnak mindent, mégis szerethetők maradnak, mert az átlagnál sokkal jobban értik a dolgukat; a nyolcvanas éveket, a szintipopot – és talán a korunkat is. Lauren Mayberry ugyanis egyszerre hozza – akarva-akaratlanul – a cuki, kislányos vonalat és – tudatosan – a véleményéért kiálló, érett nő szerepét. Így viszont a férfitekintet céltáblájaként és mint vitriolos tollú újságíró a zenei diskurzusok helyett inkább társadalmi indíttatású think piece-ekben pörgeti közvetlenül és közvetetten is a zenekara nevét.

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.