Lemez

Chvrches: Every Open Eye

  • Lang Ádám
  • 2015. december 12.

Zene

A glasgow-i indie-színtér két ismert figurája, Iain Cook és Martin Doherty által alapított Chvrches a szintén nem kezdő Lauren Mayberry énekesnő csatlakozásával vált teljessé. Rögtön az első kislemezeiknél felfigyelt rá a blogoszféra, hogy milyen tökéletesen írnak a nyolcvanas évek szintipopját mímelve azonnal ható, klubkompatibilis pop­slágereket, a 2013-ban megjelent The Bones Of What You Believe pedig az összes ígéretet teljesítette. Igaz, ez nem jelentett többet annál (de kevesebbet sem), hogy végig hibátlan, ám meglehetősen szűk határok között mozgó popdalok sorakoztak rajta hidegen és melegen pulzáló szintikkel, puffogó dobgépekkel – és ami a legfontosabb, emlékezetes refrének egész sorával.

Ahogy az első lemez sem nagyon tett hozzá az összképhez a korai kislemezek után, úgy most a másodikra sem változtattak lényegileg a formulán. Az Every Open Eye gyakorlatilag ugyanolyan, de ugyanolyan jó is lett, mint az elődje volt. A Chvr­ches ezzel azoknak a mai zenekaroknak lehet a mintaképe, amelyekről szinte már az alakulásuk pillanatában leírnak mindent, mégis szerethetők maradnak, mert az átlagnál sokkal jobban értik a dolgukat; a nyolcvanas éveket, a szintipopot – és talán a korunkat is. Lauren Mayberry ugyanis egyszerre hozza – akarva-akaratlanul – a cuki, kislányos vonalat és – tudatosan – a véleményéért kiálló, érett nő szerepét. Így viszont a férfitekintet céltáblájaként és mint vitriolos tollú újságíró a zenei diskurzusok helyett inkább társadalmi indíttatású think piece-ekben pörgeti közvetlenül és közvetetten is a zenekara nevét.

Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.