Koncert

Susogós mackó

Electrify 8

  • - minek -
  • 2015. december 5.

Zene

A Trafó patinás Electrify fesztiváljának nyolcadik (!) állomása két olyan előadónőt is vendégül látott, akiknek produkciójában szerepet játszik az énekhang.

Az eredetileg kolumbiai, később Barcelonában letelepedő Lucrecia Dalt tudatosan, kellő fegyelemmel és zenei szigorral alkotó hangművész, precízen és hatásosan felépített live actje legalábbis erre enged következtetni. Lucrecia hátára vetett basszusgitárjával áll a szószékszerű, elektronikus ketyeréivel borított asztal mögött: fellépésének minden egyes epizódját ügyes kézzel rakja össze örvénylő, turbulens, repetítív, de a rend látszatát mindig megőrző, klasszikusan lüktető kompozícióvá. A tisztán gépi hangforrások mellé néha előkapja a basszusgitárt, majd az elővarázsolt futamokból alakít ki újabb behurkolt réteget: a hangszer mély brummogása remekül olvad bele a futurisztikus hangképekbe. A gerjesztett, torzított, néha a csúcspontig kifuttatott témák gyakorta saját énekében csúcsosodnak ki, melyet minden más eszközéhez hasonlóan visszafogottan használ. Az amúgy szűkre szabott live act fináléja már egy leplezetlenül sötét hangulatú, szinte indusztriális hangkép, afféle monolit, mely szándékosan távol áll a könnyű emészthetőségtől.

A brit összművész Gazelle Twin performansza pedig tavalyi, jelentős kritikai sikert aratott albuma, az Unflesh anyagát bontja ki: a produkcióban legalább akkora szerepet játszik gondosan kialakított színpadi alakítása, mint a sötét elektropopdalokból összeálló zenei program. Mackóalsóra húzott fehér zokni, kék kapucnis felső, a fejre húzott csuklyából kilógó póthaj; arcát harisnyaszerű anyagból kialakított, személytelenséget biztosító maszk borítja, s ehhez jön még kissé kamaszos tánca és gesztusrendszere. A kész zenei alapokhoz ezúttal nem sokat tesznek hozzá – amit meg kell, azt elvégzi háttérben maradó, stílusosan piros kapucnis famulusa, aki néha maga is mintázza, hurkolja GT énekhangját. Utóbbi ritkán törekszik arra, hogy klasszikusan szép hanghatásokat keltsen: vokálja a fel nem dolgozott szorongásokról szóló dalokhoz illően motorikus, kicsit robotszerű, s amúgy is közelebb áll az énekbeszédhez. De ahogy hallgatjuk a rigiden minimalista, néha szinte EBM-szerű ütemeket, megmozdul a lábunk: a lakótelepi frusztráció hangjaira bizony néha táncolni is lehet!

Trafó, október 31.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.