Kiállítás: Nádler megérkezett

  • Radák Eszter
  • 2001. június 28.

Zene

AMűcsarnokban lévő hatalmas olajképek természetesen más technikával készültek, mint a Raiffeisen-beli kisebb akrilfestmények. Ezek jóval játékosabbak, "könnyedebbek", de nem könnyebbek, mint a nagy, reprezentatív darabok. Az erős kékek-sárgák-vörösek-feketék az ecsetek (spatnik, hengerek) vastagságának megfelelően más-más szélességű sávokban, izgalmas ritmusokban kerülnek a felületre. Bár a megjelenő formákat és vonalakat leírhatjuk négyzeteknek, téglalapoknak, átlóknak, egyeneseknek,
AMűcsarnokban lévő hatalmas olajképek természetesen más technikával készültek, mint a Raiffeisen-beli kisebb akrilfestmények. Ezek jóval játékosabbak, "könnyedebbek", de nem könnyebbek, mint a nagy, reprezentatív darabok. Az erős kékek-sárgák-vörösek-feketék az ecsetek (spatnik, hengerek) vastagságának megfelelően más-más szélességű sávokban, izgalmas ritmusokban kerülnek a felületre. Bár a megjelenő formákat és vonalakat leírhatjuk négyzeteknek, téglalapoknak, átlóknak, egyeneseknek,

mégsem

beszélhetünk geometriáról,

a kompozíció szabályai nem ilyen értelemben szigorúak, a képek struktúráját valami leírhatatlan belső lüktetés határozza meg.

Az 1997-es Olaj/vászon katalógusban Nádler azt mondja magáról: "Az úton vagyok és haladok." Szűkszavúságával már akkor is kitűnt a többiek közül, nem magyarázott, nem elemzett, nem keresett kontextust, nem idézett, és erre művészettörténészt sem kért. Ha ebben a szellemben írnék, elég lenne pusztán annyit mondanom, amennyit a cím: Nádler megérkezett. Persze ilyen következetességet senki sem várhat el tőlem, úgyhogy megkísérlem a minden valószínűség szerint lehetetlent, leírni azt, hogy hová is érkezett most Nádler István. Egyáltalán mitől van a Műcsarnok látogatójának az az érzése, hogy valami egységes egészet lát, amihez semmi esélye idegennek valamit is hozzátenni? A kiállítás rendezése is érdekes: az első teremben a legfrissebb munkák fogadnak, és ahogy az apszis felé haladunk, úgy egyre több "régebbi" datálású képpel találkozhatunk. (A festmények az utóbbi öt évben készültek, úgyhogy régiségük ennek viszonylatában értendő.) A "régiek és újak" beszélnek egymással, a hátsó rész élénksége, sokszínűsége nem elkomorítja, hanem épp ellenkezőleg, furcsa módon élettel telíti az első teremben függőket. Ezek fegyelmezettségük, szigorú rendjük, koncentráltságuk ellenére érzékiek és líraiak. Hogy milyenek ezek az új képek? Ami első pillanatban rögtön feltűnik, a minimális színhasználat (fehér, fekete, ultramarinkék) és a képek közepén elhelyezkedő nagy, kalligrafikus ecsetvonás. Egy kicsit pontosítva a leírást: a Raiffeisen Galériában láthatóktól eltérően a vásznakon markánsan felosztott a felület, a színfoltok találkozása éles, egyenes vonal mentén történik, ezzel mintegy felidézik a több évtizeddel ezelőtti hard edge-es munkákat. Maga a felület befestése azonban itt már teljesen más, nem kemény - egyszínű, de mégsem teljesen homogén, az ecsetkezelések révén különböző felületi struktúrák keletkeznek. Az ultramarin alatt helyenként felsejlik a világos vászon, a töményebben felkent feketéknél az olaj fénylik az ecsetvonásoknak megfelelően. Nádler erre a kompozíciójában merev, többnyire szimmetrikus rendre és a lírai felületre helyez egy-egy lendületes kalligráfiát. Keleti meditációs zenére festettek ezek a gesztusok, koncentráltságukban is követik a keleti hagyományt. Köztudott, hogy az olajfesték lassan szárad, az így készülő képekbe hosszú ideig "bele lehet nyúlni", lehet korrigálni az esetleg gyengébbnek ítélt vonásokon. Nádler itt azonban nem él a technika adta lehetőséggel, következetes. Az európai kultúrából származó anyagot úgy használja, mint ahogy azt évszázadokon keresztül tették Keleten, egy teljesen más fizikai tulajdonságú, vizes közegű festékkel.

Szuverén módon, de következetesen

rendezi egymás mellé a különböző korok, helyek, stílusok jegyeit, a festészeti technikák lehetőségeit. Felhasználja, átírja az amerikai hard edge-et, Malevics szuprematizmusát, a lírai absztrakt irányzatokat, a színszimbolikát és az ázsiai festészet egyes elemeit. Eddig lehetetlennek tűnt, hogy az ennyire különböző festésmódokat, elméleteket egységgé tudja valaki kovácsolni; Nádler Istvánnak ez sikerült. Hosszú utat tett meg idáig, és hogy innen most merre megy tovább, a kiállítóhelyeken még nem, de a műtermében már biztos látszik.

Radák Eszter

Műcsarnok, Budapest XIV. ker., Dózsa Gy. út 37., július 8-ig hétfő kivételével 10-18 h; Raiffeisen Galéria, Budapest V. ker., Akadémia u. 6., július 29-ig 9-18 h

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.