Kiállítás: Nevével a szádon (1953. 03. 05. - Sztálin elköszön)

Zene

Anapokban múlt ötven éve, hogy átadta setét lelkét a teremtőnek a sztálinizmus névadója, akinek megadatott milliók soha be nem teljesülő álma, a nemzedékeken átnyúló, bár némileg kétes világhír. A Centrális Galériában látható, a Nyílt Társadalom Archívum által életre hívott Sztálin-kiállítás rendezői egyetlen pillanatra fokuszáltak: a diktátor halálára, no és persze a gyászra, a temetésre, a drága halott emlékének apróbb módosulásaira meg a viccekben is megénekelt újratemetésre. Az első megragadható, jól dokumentált momentum az a pillanat, amikor a sajnálatos esemény hírré válik: a galéria falát végestelen-végig borítják a megrendítő gyászhírről tudósító egykorú nekrológok: a béketábor valamennyi fontosabb periodikája képviselteti magát egy-egy fantáziadús első oldallal, s akkor még nem is számoltunk a nyugati szatellitpártok meg a sokszor még náluk is véresszájúbb útitárs értelmiségiek lapjaival. Mint a mellékelt, s a falon szintúgy fellelhető rendőrségi jelentésekből kiderül, a téeszújságok, az üzemi lapok szintjén nem mindig sikerült biztosítani a gyász kellő méltóságát, és a fekete keretes Sztálin-kép meg az obligát nekrológ gyakorta volt kénytelen osztozni az új trágyázási módszerekről szóló lelkes beszámolókkal s más nemtelen anyagokkal.
Anapokban múlt ötven éve, hogy átadta setét lelkét a teremtőnek a sztálinizmus névadója, akinek megadatott milliók soha be nem teljesülő álma, a nemzedékeken átnyúló, bár némileg kétes világhír. A Centrális Galériában látható, a Nyílt Társadalom Archívum által életre hívott Sztálin-kiállítás rendezői egyetlen pillanatra fokuszáltak: a diktátor halálára, no és persze a gyászra, a temetésre, a drága halott emlékének apróbb módosulásaira meg a viccekben is megénekelt újratemetésre. Az első megragadható, jól dokumentált momentum az a pillanat, amikor a sajnálatos esemény hírré válik: a galéria falát végestelen-végig borítják a megrendítő gyászhírről tudósító egykorú nekrológok: a béketábor valamennyi fontosabb periodikája képviselteti magát egy-egy fantáziadús első oldallal, s akkor még nem is számoltunk a nyugati szatellitpártok meg a sokszor még náluk is véresszájúbb útitárs értelmiségiek lapjaival. Mint a mellékelt, s a falon szintúgy fellelhető rendőrségi jelentésekből kiderül, a téeszújságok, az üzemi lapok szintjén nem mindig sikerült biztosítani a gyász kellő méltóságát, és a fekete keretes Sztálin-kép meg az obligát nekrológ gyakorta volt kénytelen osztozni az új trágyázási módszerekről szóló lelkes beszámolókkal s más nemtelen anyagokkal.

Gyászmunka, verseny

A kiállítás anyagából bőven kiderül: a halál ez esetben három csoportra osztotta az emberiséget - különös tekintettel annak vasfüggöny mögött rekedt szerencsétlenebb részére. Mert voltak, akik őszintén gyászoltak, mások csak kényszeredetten, és akadtak, akik még ennyit sem voltak hajlandók kipréselni magukból - velük azután akadt gondja bőven az állambiztonsági szerveknek. A spektrum ilyen esetben a trágár beszólásoktól (például részeg rakodómunkás a vécé előtt négy ifjú hölgynek ajánlja fel Sztálin arcmását, sajátos célokra) a kiállításon is dokumentált, sokáig mélyen eltitkolt lembergi zavargásokig terjed (Joszif Visszarionovics emlékének pártszerű újraértékeléseit rendre fokozott nyugtalansággal fogadták az alávetett milliók - gondoljunk csak a XX. kongresszust követő grúziai megmozdulásokra). A leginkább zavarba ejtő persze a Neves Művész őszintének tűnő gyásza, melynek néhány verziója a kiállításon eredeti hangfelvételről is hallható: így Gábor Miklós fájdalomtól elcsukló hangja és Johannes R. Becher lendületes poémája a szerző előadásában - hozzájuk képest a rendőrségi jelentésben szereplő 29 éves kulák (magyarul fiatal paraszt) sokkal pontosabban fogja fel az esemény világtörténelmi jelentőségét, amikor a budira indulván kölcsönkéri barátjától a Sztálin-képet - természetesen valami nagy dologra. A másik, ennél sokkal gyomorforgatóbb történet Franciaországban esett meg, a sztálinizmus jelentős ny.-európai fellegvárában: a tárgya egy, a Les Lettres Francaises-ban 1953. március 12-én publikált Picasso-rajz, melyet a neves társutas készített a fiatal Dzsugasviliről - néhány nappal a halál beállta után. A művész szokásos burzsoá formalizmusától tökéletesen mentes grafika, mely pontosan képzi le az ifjú postarabló és mozgalmár lelkének viharait, mélyen felháborította a Picassónál sokkalta bigottabb francia kommunista közvéleményt, mely elégtételt követelt a laptól s a művésztől, aki a kiállításon olvasható dokumentum szerint szívesen fantáziált arról, mekkora is lehet a vezér farka a valóságban, s mekkora lenne a hozzá illő mítoszi méret. Ehhez képest feltűnő józanságot mutatnak az érzelmeiket nehezen visszafojtó s a szesztilalom dacára napokig öntudatlan részeg lengyel "gyászolók" - habár a történet végét szebb reményeikben vélhetően ők is egy pár évtizeddel rövidebbre saccolták. Hogy nem így lett, arról hatékonyan gondoskodtak az utódok: ott állnak sorban a Kreml mellvédjén Molotov, Vorosilov, Malenkov, Hruscsov és Berija, majd lebukásuk sorrendjében retusáltatnak ki a múltból. Berijával s kedvenc pribékjeivel még a csisztkák hagyományos logikája alapján, koncepciós eljárással végeznek (rosszindulatú híresztelések szerint a kivégzés ez esetben megelőzte volna a pert), a többiek azonban megússzák élve, s így kénytelenek átélni, amint feledésre ítéli őket a párt. Különösen Malenkov karaktere ragadhatja meg a látogató figyelmét - erős a gyanú, hogy John Halas legendás állatfarm-rajzfilmjében róla mintázta a disznót (az egyik elterjedt anekdot szerint a Politikai Bizottság adott jelre kollektíven rárohant Berijára - a kulcsszerepet itt is Malenkov játszotta volna, aki ráült a fejére, s ezáltal megfojtotta).

Halottnak a csók

Az utótörténet némely epizódja közismert: a XX. kongresszuson elkezdődő részleges és következetlen sztálintalanítás, melynek végállomásaként eltűnik Sztálinváros és Sztálingrád a térképről, sőt hősünket még a Kreml falából is kiveszik. A holttest tartósításáról és általában a múmiakultuszról szóló kiállítási tárgyak felettébb meghökkentőek, és pesze az is szép, filmbe illő fordulat, hogy a Kreml hivatalos balzsamozói most is aktívak, ám mumifikátori tudásukat jobbára fiatalon elhunyt maffiózók érdekében veszik igénybe. Néhány anekdotával (lásd fenn) lehetett volna több is - ilyeneket, úgy is, mint a történelem és a folklór speciális forrását, kedvtelve idézett a néhány éve elhunyt Szabó Miklós is a Szovjetunió történetéről szóló kéziratos (darabokban az interneten is olvasható) előadásaiban. Az egyik, állítólag Ehrenburg által terjesztett legenda szerint Sztálin megtudja, hogy távollétében összehívták a PB-t, odasiet, ahol közlik vele, hogy éppen most tűzték napirendre a zsidók sarkkörön túlra telepítését, ekkor Sztálin felemeli a telefont, hogy hívja az őrséget, ám megnyugtatják, hogy a zsinórt rég elvágták, mire Sztálint megüti a guta. De eszünkbe juthat a régi vicc a cseh kommunista fiókdiktátorról, Klement Gottwaldról is, aki díszőrséget állt a Sztálin-temetésen, ám tüdőgyulladást kapott, és hamarosan meghalt (Mitől kapott Gottwald et. tüdőgyulladást? Hideg volt a kés?). Mindezen túl csak gratulálni lehet a valóban invenciózus kiállítás megrendezőinek, s egyben sajnálkozni azon, hogy nem valósult meg az erre az alkalomra tervezett Sztálin-koncert - az akaratlan kudarc dokumentumai szintén megtekinthetők a Centrális Galériában (V., Nádor u. 11.) május 11-ig.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.