ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ - rés a présen

„Kiszabadítani a világzenét”

  • rés a présen
  • 2023. augusztus 30.

Zene

Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója

rés a présen: Hogyan kapcsolódik egymáshoz a WOMEX és a BALKAN:MOST fesztivál?

Weyer Balázs: A WOMEX és a Hangvető már a 2011-es magyar tematikájú koppenhágai megnyitó óta működik együtt, sok projektet csinálunk közösen. Amikor 2017-ben elkezdtünk a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 pályázathoz ötleteket bedobni, az egyik célunk az volt, hogy nemzetközileg is ismert nevek jöjjenek el a városba.

rap: Pontosan miről szól a rendezvény, és mit jelent a nevében a MOST?

WB: A MOST egy, a Kreatív Európa által társfinanszírozott projekt. A pályázatot nagyjából egy időben készítettük Veszprém Európa Kulturális Fővárosa pályázatával, és a kezdetektől úgy képzeltük el, hogy amikor véget ér ez a négy­éves programunk, a nagy finálé Veszprém nagy évére essen. Ezzel sok kockázatot vállaltunk, mert kellett hozzá, hogy Veszprém is elnyerje a címet és a MOST is sikerrel pályázzon az EU-támogatásra, de szerencsére mindkettő sikerült. A MOST – amely minden szláv nyelven hidat jelent, de angolul, magyarul és albánul is van jelentése, ráadásul értelmes és pozitív – egy kilenc balkáni országot átfogó világzenei fejlesztési program, amelyben 32 zenekar, 100 fiatal menedzser és 60 fesztivál karrierjét segítjük elstartolni – képzéssel, kapcsolatokkal, mentorálással, gyakornoki programokkal, fellépési lehetőségekkel, pénzügyi támogatással. Nagyon komoly tapasztalat volt a képzéseinkkel és rendezvényeinkkel végigjárni ezeket az országokat, megérezni az energiájukat, a problémáikat. A konzorciumi partnereink között vannak olyan nagy nyugat-európai intézmények, mint a WOMEX, a European Music Council, a brüsszeli művészeti központ, a BOZAR vagy a brit világzenei szaklap, a Songlines, vannak továbbá a térségből jövő partnereink is, mint például az újvidéki EXIT fesztivál, a macedón Password Production és mások. A kilenc országból – Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó, Észak-Macedónia, Albánia, Bulgária, Románia – pályázati úton választottuk ki azokat, akik támogatásban részesülnek, a legjobb zenekarokat pedig a közönség is láthatja majd Veszprémben. Melléjük pedig néhány olyan nagy nevet hívtunk, akik erősen kötődnek a térséghez személyesen vagy zenéjükben, és inspirációt jelent a fiatal zenekaroknak velük egy színpadra állni – ilyen lesz például Manu Chao, a Barcelona Gypsy Klezmer Orchestra, a Dubioza Kolektiv, Marina Satti, Daniele Sepe vagy a Le Caravan Passe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.