Interjú

„Sík vidéken síelünk”

Ramo Teder, Marko Veisson – Puuluup

Zene

A két öltönyös férfi lesétál a színpadról, bontanak egy sört és beszélgetni kezdünk. Észtországból érkeztek a Sziget Fesztiválra, duójuk neve Puuluup. Beszélgetésünk során szóba kerültek a kitalált nyelven írott dalszövegek, hangszereik története és a fák lelke is.

Magyar Narancs: Mindketten ugyanazon a nagyon érdekes hangszeren játszotok. Mesélnétek egy kicsit ennek a történetéről?

Ramo Teder: Ez egy hagyományos észt hangszer, a neve talharpa vagy hiiu kannel. Nagyon régi hangszer, sokáig csak egyetlen észt szigeten, Vormsin, illetve az Oroszország nyugati részén található Karélia egyik kis területén ismerték. Innen jutott el később más helyekre is. Sokan a hegedű ősének tekintik.

Marko Veisson: Vormsi szigetét egyébként svédül beszélő észtek lakták, ők nevezték el talharpának. Az 1870-es évekig nagyon népszerű volt, akkor azonban svéd hittérítő misszió érkezett a szigetre, akik ördögtől valónak tekintették, ezért összegyűjtötték és elégették ezeket a hangszereket. Persze nem mindet – hiszen mi is játszunk rajta –, de ezt követően elkezdett eltűnni a hangszer. De nagyjából negyven évvel ezelőtt elindult egy forradalom körülötte, néhány buzgó kutató a 20. század elején készült archív felvételek alapján rekonstruálta ezt a hangszert. Mostanra egyre többen játszanak rajta a skandináv országokban.

MN: Van egy finn rokona a hangszernek, a jouhikko, amelynek a talharpával ellentétben nem négy, hanem csak három húrja van. Más különbség is van az egyes változatok között?

Ramo Teder: Annak idején mindenki magának építette a hangszerét, így minden darab egy kicsit más volt. A Karéliában elterjedt változatnak például általában még kevesebb, mindössze két húrja van, a kialakítása pedig sokkal vékonyabb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).