Interjú

„Sík vidéken síelünk”

Ramo Teder, Marko Veisson – Puuluup

Zene

A két öltönyös férfi lesétál a színpadról, bontanak egy sört és beszélgetni kezdünk. Észtországból érkeztek a Sziget Fesztiválra, duójuk neve Puuluup. Beszélgetésünk során szóba kerültek a kitalált nyelven írott dalszövegek, hangszereik története és a fák lelke is.

Magyar Narancs: Mindketten ugyanazon a nagyon érdekes hangszeren játszotok. Mesélnétek egy kicsit ennek a történetéről?

Ramo Teder: Ez egy hagyományos észt hangszer, a neve talharpa vagy hiiu kannel. Nagyon régi hangszer, sokáig csak egyetlen észt szigeten, Vormsin, illetve az Oroszország nyugati részén található Karélia egyik kis területén ismerték. Innen jutott el később más helyekre is. Sokan a hegedű ősének tekintik.

Marko Veisson: Vormsi szigetét egyébként svédül beszélő észtek lakták, ők nevezték el talharpának. Az 1870-es évekig nagyon népszerű volt, akkor azonban svéd hittérítő misszió érkezett a szigetre, akik ördögtől valónak tekintették, ezért összegyűjtötték és elégették ezeket a hangszereket. Persze nem mindet – hiszen mi is játszunk rajta –, de ezt követően elkezdett eltűnni a hangszer. De nagyjából negyven évvel ezelőtt elindult egy forradalom körülötte, néhány buzgó kutató a 20. század elején készült archív felvételek alapján rekonstruálta ezt a hangszert. Mostanra egyre többen játszanak rajta a skandináv országokban.

MN: Van egy finn rokona a hangszernek, a jouhikko, amelynek a talharpával ellentétben nem négy, hanem csak három húrja van. Más különbség is van az egyes változatok között?

Ramo Teder: Annak idején mindenki magának építette a hangszerét, így minden darab egy kicsit más volt. A Karéliában elterjedt változatnak például általában még kevesebb, mindössze két húrja van, a kialakítása pedig sokkal vékonyabb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.