Interjú

„Kommunikáljon velem”

Blum Vera, a Veracity Artists alapítója

Zene

Sokéves karmester-asszisztensi gyakorlata során annyi tapasztalatot gyűjtött, hogy egy éve saját ügynökséget alapított zenészek számára. A telefonhasználatról és a székekről is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Nagyapád a sokak számára ismert Blum Tamás volt, de te már nem ismerhetted őt. Svájcban, ahol nevelkedtél, a nagyanyád kezdettől fogva magyarul beszélt hozzád?

Blum Vera: Igen, nyaranta pedig elhozott a Balatonra, hogy gyakoroljam a magyart. Otthon anyámmal schwizerdütschül, apámmal, ha kettesben voltunk, magyarul beszéltünk. De magyarul írni és olvasni soha nem tanultam igazán. 2013-ban Magyarországra jöttem, hogy nagybátyámmal, Bächer Ivánnal magyarul olvassunk, de ő sajnos pár hónapra rá meghalt.

MN: Nagyon tetszik, hogy az asszisztensséget nem tartottad valami másodrendű foglalkozásnak, és nem érzed magad elfuserált zenésznek.

BV: Az asszisztens szerepe fontos, ő fogja össze a szálakat! Megtaláltam a saját utamat, úgy érzem, kiegészítem a zenészeket. Gyerekkoromban fuvoláztam és zongoráztam, de nem bánom, hogy nem lettem zenész. Nagyobb szükség van egy jó szervezőre, mint egy középszerű zenészre.

MN: Miből áll egy asszisztens munkája?

BV: Ez teljesen attól az embertől függ, akinek asszisztálok. Kicsit olyan, mintha zenekarban zenélnék, fuvolista, ütős vagy hegedűs vagyok, ami technikailag teljesen más, de mégis összefügg. Fischer Ádámnál kicsiben kezdtem, legyek ott a próbákon, szóljak neki az időpontjairól, oldjam meg, ha valami baj van, hozzam ide X. Y.-t. Ádámnál a kávé ment, a dél-amerikai Rubén Dubrovskynál persze a mate tea. Nála főleg a zenekara logisztikájáért voltam felelős. Fischer Ivánnál mindent csináltam, az ebédbeszerzéstől a szerződések letárgyalásáig a Berlini Filharmonikusokkal. Mellette kerültem kapcsolatba a nagyzenekarokkal. Roland Kluttignál pedig főleg az időpontok egyeztetése volt a feladat, de nála a programok összeállításában is részt vettem, amit nagyon szerettem.

MN: Ez a karrier valahogy a Pussy Riottal kezdődött.

BV: A Pussy Riot 2012-es letartóztatása Svájcban óriási visszhangot keltett. A zürichi színház pódiumbeszélgetéseket szervezett a művészet és a szabadság témájában. Ádám volt az egyik előadó, így ismertem meg. Leültünk beszélgetni, kérdezte, mi a kedvenc operám, mondom a Hamupipőke. És láttad az itteni bemutatót? Igen. Ki vezényelt? Fogalmam sincs. Kiderült, ő vezényelt. És Budapesten mit láttál? Egy Kékszakállút. És ott ki vezényelt? Fogalmam sincs – persze ő volt. Tetszett, hogy nem hiú, nem sértődött meg, hanem felkért asszisztensnek, pedig tizenhat éves voltam. Még gimnáziumba jártam, úgyhogy csak tizennyolc éves koromtól kezdhettem vele a munkát. De addig is felkészültünk a Wagner-napokra, magyarul leveleztünk, és ő mindig kijavította a leveleimet. A tárgyas és alanyi ragozásban azért máig nem vagyok biztos. Mind a négy karmesternél más szemszögből láttam a munkát. Gyakran láttam, hogy a vendégkarmester a koncert után sokszor egyedül ül egy vendéglőben vagy a szállodában, és ilyenkor jó, ha tud az asszisztenssel beszélgetni vagy dolgozni. A karmesteri szakma magányos tud lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.