Interjú

„Kommunikáljon velem”

Blum Vera, a Veracity Artists alapítója

Zene

Sokéves karmester-asszisztensi gyakorlata során annyi tapasztalatot gyűjtött, hogy egy éve saját ügynökséget alapított zenészek számára. A telefonhasználatról és a székekről is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Nagyapád a sokak számára ismert Blum Tamás volt, de te már nem ismerhetted őt. Svájcban, ahol nevelkedtél, a nagyanyád kezdettől fogva magyarul beszélt hozzád?

Blum Vera: Igen, nyaranta pedig elhozott a Balatonra, hogy gyakoroljam a magyart. Otthon anyámmal schwizerdütschül, apámmal, ha kettesben voltunk, magyarul beszéltünk. De magyarul írni és olvasni soha nem tanultam igazán. 2013-ban Magyarországra jöttem, hogy nagybátyámmal, Bächer Ivánnal magyarul olvassunk, de ő sajnos pár hónapra rá meghalt.

MN: Nagyon tetszik, hogy az asszisztensséget nem tartottad valami másodrendű foglalkozásnak, és nem érzed magad elfuserált zenésznek.

BV: Az asszisztens szerepe fontos, ő fogja össze a szálakat! Megtaláltam a saját utamat, úgy érzem, kiegészítem a zenészeket. Gyerekkoromban fuvoláztam és zongoráztam, de nem bánom, hogy nem lettem zenész. Nagyobb szükség van egy jó szervezőre, mint egy középszerű zenészre.

MN: Miből áll egy asszisztens munkája?

BV: Ez teljesen attól az embertől függ, akinek asszisztálok. Kicsit olyan, mintha zenekarban zenélnék, fuvolista, ütős vagy hegedűs vagyok, ami technikailag teljesen más, de mégis összefügg. Fischer Ádámnál kicsiben kezdtem, legyek ott a próbákon, szóljak neki az időpontjairól, oldjam meg, ha valami baj van, hozzam ide X. Y.-t. Ádámnál a kávé ment, a dél-amerikai Rubén Dubrovskynál persze a mate tea. Nála főleg a zenekara logisztikájáért voltam felelős. Fischer Ivánnál mindent csináltam, az ebédbeszerzéstől a szerződések letárgyalásáig a Berlini Filharmonikusokkal. Mellette kerültem kapcsolatba a nagyzenekarokkal. Roland Kluttignál pedig főleg az időpontok egyeztetése volt a feladat, de nála a programok összeállításában is részt vettem, amit nagyon szerettem.

MN: Ez a karrier valahogy a Pussy Riottal kezdődött.

BV: A Pussy Riot 2012-es letartóztatása Svájcban óriási visszhangot keltett. A zürichi színház pódiumbeszélgetéseket szervezett a művészet és a szabadság témájában. Ádám volt az egyik előadó, így ismertem meg. Leültünk beszélgetni, kérdezte, mi a kedvenc operám, mondom a Hamupipőke. És láttad az itteni bemutatót? Igen. Ki vezényelt? Fogalmam sincs. Kiderült, ő vezényelt. És Budapesten mit láttál? Egy Kékszakállút. És ott ki vezényelt? Fogalmam sincs – persze ő volt. Tetszett, hogy nem hiú, nem sértődött meg, hanem felkért asszisztensnek, pedig tizenhat éves voltam. Még gimnáziumba jártam, úgyhogy csak tizennyolc éves koromtól kezdhettem vele a munkát. De addig is felkészültünk a Wagner-napokra, magyarul leveleztünk, és ő mindig kijavította a leveleimet. A tárgyas és alanyi ragozásban azért máig nem vagyok biztos. Mind a négy karmesternél más szemszögből láttam a munkát. Gyakran láttam, hogy a vendégkarmester a koncert után sokszor egyedül ül egy vendéglőben vagy a szállodában, és ilyenkor jó, ha tud az asszisztenssel beszélgetni vagy dolgozni. A karmesteri szakma magányos tud lenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.