Interjú

„Nagyobb sikernek élem meg, ha csendben vannak”

Jobbágy Bence énekes-gitáros

Zene

Február 21-én jelenik meg az A Bence kalandjai harmadik lemeze 15 megzenésített verssel. Ennek apropóján beszélgettünk Jobbágy Bencével a projekt indulásáról, a dalszerzés magányáról, amerikai gitártáborról és a siker sikeréről.

Magyar Narancs: 2019-ben egy versfeldolgozással indítottad el az A Bence kalandjai nevű szólóprojektedet. Miért éppen Kányádi Sándor egyik szövegére esett akkor a választásod?

Jobbágy Bence: Teljesen véletlenül. Éppen készülőben volt ez az eleinte még nem Álmodó nevezetű dalom, amelyhez megvolt a refrénem és az énekdallamom. Baristaként dolgoztam, álltam a pultban és olvastam ezt a Kányádi-verset, ami hirtelen összetalálkozott a fejemben a már meglévő dallammal, és passzolt a refrénemhez is. Nem hittem el, hogy ilyen van.

MN: Van valamilyen saját szabályod arra vonatkozóan, hogy egy vers megzenésítésekor mennyire nyúlsz bele az eredeti szövegbe?

JB: Nincsenek konkrét szabályaim, de máskor nem igazán szoktam hozzáírogatni. Esetleg formailag egy picit rendezgetem a sorokat, ismétléseket iktatok be vagy megcserélek egy-két szót, de kortárs költők esetében erről mindig egyeztetek a szerzőkkel is. Igaz, csak utólag, de még a megjelenés előtt. Azért izgalmas számomra kortárs versekkel dolgozni, mert általában szabálytalanok, és kihívást jelent zeneileg alkalmazkodni hozzájuk. Nem próbálok meg mindent beleerőltetni a klasszikus vers-refrén váltakozásra épülő struktúrába. Inkább igyekszem megtalálni azt a zenei megoldást, amellyel úgy is el lehet jutni egy dal elejéről a végére, hogy közben egy folyton változó ritmikájú és sorhosszúságú szöveghez kell alkalmazkodni.

MN: Saját dalszövegeket is írsz. Mi vonz az újabb és újabb versmegzenésítések felé?

JB: A dalszerzés alapvetően magányos dolog, én viszont nem szeretek egyedül dolgozni. Ha rátalálok valakinek a gondolatára, mondanivalójára, amivel tudok azonosulni, akkor egy kicsit úgy érzem, hogy együtt dolgozunk. Ha elkészül egy versmegzenésítés, akkor arra már nem úgy tekintek, mint egy versre, hanem mint egy dalra. A költő is elengedte már egyszer, én is elengedtem a zenei részét, a hallgató számára pedig szerintem nincs jelentősége annak, hogy hogyan készült a szám. Jó esetben nem kell érezniük, hogy egy már létező versre született a zene. Ha ez feltűnő, akkor nem sikerült jól a megzenésítés.

MN: A szólóprojekted indulása előtt a Muriel zenekarban gitároztál. Miért döntöttél úgy, hogy az A Bence kalandjaival frontemberként is kipróbálod magad?

JB: Soha nem készültem énekesnek vagy szövegírónak, gitáros szerettem volna lenni. Alapvetően az ezzel járó működést szoktam meg, a zenekar viszont egy időre megszűnt. Ez nagyjából egybeesett a Coviddal, illetve azzal, hogy vidékre költöztem, ahol alkotótársak nélkül maradtam. Ez az időszak hozta magával, hogy más módon kellett társakat keresnem a zenéléshez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.