Interjú

„Nagyobb sikernek élem meg, ha csendben vannak”

Jobbágy Bence énekes-gitáros

Zene

Február 21-én jelenik meg az A Bence kalandjai harmadik lemeze 15 megzenésített verssel. Ennek apropóján beszélgettünk Jobbágy Bencével a projekt indulásáról, a dalszerzés magányáról, amerikai gitártáborról és a siker sikeréről.

Magyar Narancs: 2019-ben egy versfeldolgozással indítottad el az A Bence kalandjai nevű szólóprojektedet. Miért éppen Kányádi Sándor egyik szövegére esett akkor a választásod?

Jobbágy Bence: Teljesen véletlenül. Éppen készülőben volt ez az eleinte még nem Álmodó nevezetű dalom, amelyhez megvolt a refrénem és az énekdallamom. Baristaként dolgoztam, álltam a pultban és olvastam ezt a Kányádi-verset, ami hirtelen összetalálkozott a fejemben a már meglévő dallammal, és passzolt a refrénemhez is. Nem hittem el, hogy ilyen van.

MN: Van valamilyen saját szabályod arra vonatkozóan, hogy egy vers megzenésítésekor mennyire nyúlsz bele az eredeti szövegbe?

JB: Nincsenek konkrét szabályaim, de máskor nem igazán szoktam hozzáírogatni. Esetleg formailag egy picit rendezgetem a sorokat, ismétléseket iktatok be vagy megcserélek egy-két szót, de kortárs költők esetében erről mindig egyeztetek a szerzőkkel is. Igaz, csak utólag, de még a megjelenés előtt. Azért izgalmas számomra kortárs versekkel dolgozni, mert általában szabálytalanok, és kihívást jelent zeneileg alkalmazkodni hozzájuk. Nem próbálok meg mindent beleerőltetni a klasszikus vers-refrén váltakozásra épülő struktúrába. Inkább igyekszem megtalálni azt a zenei megoldást, amellyel úgy is el lehet jutni egy dal elejéről a végére, hogy közben egy folyton változó ritmikájú és sorhosszúságú szöveghez kell alkalmazkodni.

MN: Saját dalszövegeket is írsz. Mi vonz az újabb és újabb versmegzenésítések felé?

JB: A dalszerzés alapvetően magányos dolog, én viszont nem szeretek egyedül dolgozni. Ha rátalálok valakinek a gondolatára, mondanivalójára, amivel tudok azonosulni, akkor egy kicsit úgy érzem, hogy együtt dolgozunk. Ha elkészül egy versmegzenésítés, akkor arra már nem úgy tekintek, mint egy versre, hanem mint egy dalra. A költő is elengedte már egyszer, én is elengedtem a zenei részét, a hallgató számára pedig szerintem nincs jelentősége annak, hogy hogyan készült a szám. Jó esetben nem kell érezniük, hogy egy már létező versre született a zene. Ha ez feltűnő, akkor nem sikerült jól a megzenésítés.

MN: A szólóprojekted indulása előtt a Muriel zenekarban gitároztál. Miért döntöttél úgy, hogy az A Bence kalandjaival frontemberként is kipróbálod magad?

JB: Soha nem készültem énekesnek vagy szövegírónak, gitáros szerettem volna lenni. Alapvetően az ezzel járó működést szoktam meg, a zenekar viszont egy időre megszűnt. Ez nagyjából egybeesett a Coviddal, illetve azzal, hogy vidékre költöztem, ahol alkotótársak nélkül maradtam. Ez az időszak hozta magával, hogy más módon kellett társakat keresnem a zenéléshez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.