„A megnövekedett kulturális igényű, új szovjet közönségnek újdonságként, vívmányként tálalják fel Sosztakovics A mcenszki járás lady Macbethje című operáját. A hajbókoló zenekritika az operát az egekig magasztalja, lármás dicsőséget szerezve neki. A fiatal zeneszerző tárgyilagos és komoly bírálat helyett, amely pedig segítségére lehetne további munkájában, mást sem hall, mint lelkendező bókolásokat. A hallgatót az első pillanattól letaglózza a hangok szándékosan disszonáns, kaotikus hangözöne. Dallamtöredékek, zenei frázis-csírák merülnek el, törnek a felszínre, hogy aztán teljesen elnyelje őket a vad dübörgés, a csikorgás és a nyekergés. Ezt a »zenét« követni nehéz, megjegyezni pedig lehetetlen. És ez így megy szinte az egész operán keresztül. A színpadon az éneket rikoltozás helyettesíti. Ha a zeneszerző véletlenül valamilyen egyszerű és érthető melódia ösvényére téved, akkor, mintha csak hirtelen veszedelemtől hőkölne hátra, nyomban a zenei zűrzavar útvesztőjébe veti magát, mely helyenként kakofóniába csap át. A kifejezőerőt, amit a hallgató vár, vad ritmusok pótolják. A zenei lármára hárul a szenvedélyek kifejezésének a feladata.”
1936 januárjában így rontott Sosztakovicsra a Pravda szerkesztőségi cikke, a Hangzavar zene helyett című, amelynek sugalmazója maga a Gazda, vagyis Sztálin volt. Az állásfoglalásból persze nem csupán a formalistaként megbélyegzett fiatal komponista okulhatott, de minden (szovjet-)orosz zeneszerző. Az elkövetkező napok koncertprogramját éppen ők dominálják, hiszen Riccardo Chailly és a Filarmonica della Scala csupa orosz zenével érkezik Pestre (Nemzeti Hangversenyterem, január 25., fél nyolc). Az emlegetett Kisvárosi Lady Macbeth szvitváltozata mellett Csajkovszkij II. „Kisorosz” szimfóniája, valamint a Petruska-szvitek közül az 1947-es szerepel majd tán legkedvesebb karmesterünk műsorán.
Fischer Iván és a Fesztiválzenekar esedékes koncertjeit ugyancsak orosz zene zárja majd, méghozzá Rachmaninov filmzenei hatású II. szimfóniája (Nemzeti Hangversenyterem, január 21., 22. és 23., háromnegyed nyolc). A főfigyelem azonban mindháromszor a program középső számára fog esni, ez borítékolható, elvégre Schumann a-moll zongoraversenyének szólóját a csodálatos Radu Lupu játssza majd! Egy Prokofjev-, pontosabban Prokofiev-mű azután az Óbudai Danubia Zenekar „Gépek” fantáziacímű és tematikájú zeneakadémiai estjére is fog jutni, ám ez a kortárs Gabriel Prokofiev szerzeménye lesz: a Versenymű lemezjátszóra és zenekarra (január 25., fél nyolc). A negyvenes angol komponista mellett Honegger és John Adams is ott szerepel majd a Vajda Gergely által elvezényelendő programon, ahol felhangzik a filmzenék filmzenéje: John Williams Star Wars-szvitje is.
Végül adjuk meg a bécsieknek, a nekik minden héten kijáró bekezdést! A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ugyanis, az oboán is közreműködő François Leleux vezényletével, Mozartot, Beethovent és Schubertet fog a műsorára tűzni: egy oboaversenyt, a Coriolan-nyitányt, valamint a Tragikus szimfóniát (Zeneakadémia, január 20., fél nyolc). A névsorból hiányzó Haydnt a héten az öccse, Michael képviseli majd: Vashegyi Györgyék koncertjén az ő c-moll rekviemje előzi meg Mozart hasonló, de azért összehasonlíthatatlanul gyakrabban megszólaltatott remekét (Nemzeti Hangversenyterem, január 24., fél nyolc).
