Koncert - A kis hableány - Joanna Newsom a Művészetek Palotájában

Zene

Van az a Magyarországon sajnos ritkán átélhető pillanat, amikor az ember olyan előadó koncertjére tud elmenni, aki éppen művészi sikerei csúcsán jár, és akinek szerte a világon izgalommal várják a fellépéseit. Az énekes-hárfás-zongorista-dalszerző Joanna Newsomról jelen pillanatban mindez elmondható, hiszen tavalyi, Have One On Me című lemeze túlzás nélkül a világ összes jelentős poporgánuma év végi listájának élmezőnyében végzett.

Van az a Magyarországon sajnos ritkán átélhető pillanat, amikor az ember olyan előadó koncertjére tud elmenni, aki éppen művészi sikerei csúcsán jár, és akinek szerte a világon izgalommal várják a fellépéseit. Az énekes-hárfás-zongorista-dalszerző Joanna Newsomról jelen pillanatban mindez elmondható, hiszen tavalyi, Have One On Me című lemeze túlzás nélkül a világ összes jelentős poporgánuma év végi listájának élmezőnyében végzett.

Ami a MűPa-beli koncertet illeti - nos, az rövidebb volt, mint a fentebb említett, három (!) cédén kiadott album. Ráadásul helyet kellett szakítani a 2004-es The Milk-Eyed Mender és a két évvel későbbi Ys dalainak is, bár a "dal" szót Newsom esetében nehezen lehet értelmezni, hiszen rendkívül bonyolult, popzenéhez szokott fül számára összetett hangszerelésű, többtételes kompozíciókról van szó. A 29 éves Joanna enyhén előnytelen miniruhában és már-már pornószínésznőket idéző lábbeliben lépett a színpadra egy gitáros-bendzsós-mandolinos-fuvolás, két hegedűs-vokalista, egy harsonás és egy dobos társaságában - utóbbi két zenész (Andy Strain és Neal Morgan) szintén részt vett a produkció vokális részében, és másnap még egy külön koncertet is adtak egy budapesti kávézóban.

A fellépés az első lemezt is nyitó Bridges And Balloonsszal kezdődött, és máris nyilvánvalóvá vált, hogy Joanna Newsom honnan is merített nem kis ihletet: Kate Bush hatása letagadhatatlan, viszont azt is azonnal meg kell említeni, hogy a hangszerelés máris egyedivé teszi a műveket, és kizárja a további asszociációkat. Kiderül az is, hogy hihetetlenül kedves és közvetlen: nemegyszer kommunikál a közönséggel, nem szégyell tüsszenteni két szám között, és megdicséri a MűPa plafonját, na és a hárfáját, mert ezen a turnén ennyire jó és szép hangszert még nem kapott. Közben néha átül a zongorához, melyhez legalább annyira ért, mint a hárfához, és előadja inkább komoly-, mintsem könnyűzenei szerzeményeit. Lemezbemutató koncerten vagyunk, a Have One On Me-ről csendül fel a legtöbb mű: a címadó szám mellett a You And Me, Bess, a Soft As Chalk és a Good Intentions Paving Company; a Milk-Eyed Mendert az említett nyitódalon kívül az Inflammatory Writ és a Clam, Crab, Cockle, Cowrie képviseli, míg az Ys-ről a Cosmia és a Monkey & Bear hangzik el.

Természetesen van ráadás is: elsőként - némi közvélemény-kutatást követően - a Colleen, mely nagylemezen nem, hanem csak egy 2007-es EP-n jelent meg, a záróakkord pedig a Peach, Plum, Pear; a kétórás szettet követően pedig már nincs más hátra, mint kimenni a parkba, és letörölhetetlen vigyorral hóembert építeni.

Művészetek Palotája, január 29.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.