Van az a Magyarországon sajnos ritkán átélhető pillanat, amikor az ember olyan előadó koncertjére tud elmenni, aki éppen művészi sikerei csúcsán jár, és akinek szerte a világon izgalommal várják a fellépéseit. Az énekes-hárfás-zongorista-dalszerző Joanna Newsomról jelen pillanatban mindez elmondható, hiszen tavalyi, Have One On Me című lemeze túlzás nélkül a világ összes jelentős poporgánuma év végi listájának élmezőnyében végzett.
Ami a MűPa-beli koncertet illeti - nos, az rövidebb volt, mint a fentebb említett, három (!) cédén kiadott album. Ráadásul helyet kellett szakítani a 2004-es The Milk-Eyed Mender és a két évvel későbbi Ys dalainak is, bár a "dal" szót Newsom esetében nehezen lehet értelmezni, hiszen rendkívül bonyolult, popzenéhez szokott fül számára összetett hangszerelésű, többtételes kompozíciókról van szó. A 29 éves Joanna enyhén előnytelen miniruhában és már-már pornószínésznőket idéző lábbeliben lépett a színpadra egy gitáros-bendzsós-mandolinos-fuvolás, két hegedűs-vokalista, egy harsonás és egy dobos társaságában - utóbbi két zenész (Andy Strain és Neal Morgan) szintén részt vett a produkció vokális részében, és másnap még egy külön koncertet is adtak egy budapesti kávézóban.
A fellépés az első lemezt is nyitó Bridges And Balloonsszal kezdődött, és máris nyilvánvalóvá vált, hogy Joanna Newsom honnan is merített nem kis ihletet: Kate Bush hatása letagadhatatlan, viszont azt is azonnal meg kell említeni, hogy a hangszerelés máris egyedivé teszi a műveket, és kizárja a további asszociációkat. Kiderül az is, hogy hihetetlenül kedves és közvetlen: nemegyszer kommunikál a közönséggel, nem szégyell tüsszenteni két szám között, és megdicséri a MűPa plafonját, na és a hárfáját, mert ezen a turnén ennyire jó és szép hangszert még nem kapott. Közben néha átül a zongorához, melyhez legalább annyira ért, mint a hárfához, és előadja inkább komoly-, mintsem könnyűzenei szerzeményeit. Lemezbemutató koncerten vagyunk, a Have One On Me-ről csendül fel a legtöbb mű: a címadó szám mellett a You And Me, Bess, a Soft As Chalk és a Good Intentions Paving Company; a Milk-Eyed Mendert az említett nyitódalon kívül az Inflammatory Writ és a Clam, Crab, Cockle, Cowrie képviseli, míg az Ys-ről a Cosmia és a Monkey & Bear hangzik el.
Természetesen van ráadás is: elsőként - némi közvélemény-kutatást követően - a Colleen, mely nagylemezen nem, hanem csak egy 2007-es EP-n jelent meg, a záróakkord pedig a Peach, Plum, Pear; a kétórás szettet követően pedig már nincs más hátra, mint kimenni a parkba, és letörölhetetlen vigyorral hóembert építeni.
Művészetek Palotája, január 29.
