koncert - Braindogs

  • - izs -
  • 2011. április 21.

Zene

Tom Waits-dalokat (pláne Tom Waits-esen) előadni finoman szólva merész vállalkozás: a színésznek sem utolsó zenész sajátos fizimiskájával, örökös másnaposságot sejtető mozdulatsoraival, no meg félreismerhetetlen, reszelős hangjával egy jelenség; egyszeri és megismételhetetlen. Abban tehát már a múlt szerdai koncert előtt is biztosak lehettünk, hogy az alkalmanként összeverődő nemzetközi formáció tagjai nem gyáva legények - már csak az volt a kérdés, hogyan közelítenek a különös művész munkásságához.
Tom Waits-dalokat (pláne Tom Waits-esen) elõadni finoman szólva merész vállalkozás: a színésznek sem utolsó zenész sajátos fizimiskájával, örökös másnaposságot sejtetõ mozdulatsoraival, no meg félreismerhetetlen, reszelõs hangjával egy jelenség; egyszeri és megismételhetetlen. Abban tehát már a múlt szerdai koncert elõtt is biztosak lehettünk, hogy az alkalmanként összeverõdõ nemzetközi formáció tagjai nem gyáva legények - már csak az volt a kérdés, hogyan közelítenek a különös mûvész munkásságához.

Gyorsan megkaptuk a választ: különösen. Elsõ blikkre csak az volt furcsa, hogy miért van két dobos, de mivel mindkettõjüknek örültünk (az egyik hangszert a quimbys Varga Livius, a másikat a Balkán David Bowie-jaként jegyzett Frenk püfölte), ezen nem akadtunk fenn, és szemünket inkább a frontemberi posztot betöltõ Ian Siegalre szegeztük, aki minden próbálkozása ellenére kevéssé emlékeztetett Waitsre - ugyanakkor messzirõl, megfelelõ mennyiségû füstön át nézve kiköpött Mickey Rourke. A Rourke-hatást tovább erõsítette, hogy emberünk a koncert elõrehaladtával mind gyakrabban tûnt el hosszabb-rövidebb idõre a színfalak mögött (mely intermezzókat Kiss Tibi és a többiek performansznak is beillõ improvizálással igyekeztek kihúzni) - visszatérései alkalmával kedve egyre nagyobb, öltözéke meg egyre hiányosabb lett, s nemritkán a számok közepén jött rá, hogy épp rossz gitárt penget. Az angol kolléga bohémkodása mégsem ártott az elõadásnak, sõt: Braindogsék mindent beleadtak a szuperül felújított Szikra moziban, azaz már Cool Tour House-ban lezavart örömzenélésbe. A legnagyobbat kétségkívül Livius alakította, aki - egyszer-egyszer kiszabadulva a hátsó traktusból - megmutatta a világnak, hogy mi fán terem a fenékriszálással bolondított danolászás. Ha Tom Waits nem is, Shakira biztosan tanulhatna tõle.

Szikra Cool Tour House, április 13.

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.