koncert - EMILÍANA TORRINI

  • H. M.
  • 2009. október 8.

Zene

Remek ötlet volt Izlandot vendégül látni a Hangfoglaláson, hiszen kevés olyan európai országot tudnék hirtelen mondani, amely ennyire előremutató és sokszínű zenei színteret volna képes felmutatni pillanatnyilag. A MűPában tartott izlandi esten a fő attrakció előtt két előadó is újfent az izlandiak egyszerre kedves és súlyos zenei világáról alkotott képünket erősítette.
Remek ötlet volt Izlandot vendégül látni a Hangfoglaláson, hiszen kevés olyan európai országot tudnék hirtelen mondani, amely ennyire elõremutató és sokszínû zenei színteret volna képes felmutatni pillanatnyilag. A MûPában tartott izlandi esten a fõ attrakció elõtt két elõadó is újfent az izlandiak egyszerre kedves és súlyos zenei világáról alkotott képünket erõsítette. Laylow, pontos nevén Lovísa Elísabet Sigrúnardóttir egy szál gitárral és Torrini gitárosával kiegészülve bájos felvezetõ volt: a kedves dalszerzõ lány szomorú, mégis pozitív, folkos-countrys mûsora pont az egyszerûségétõl mûködött. A másodikként fellépõ Hjaltalín zenéjérõl, ha gonoszkodni akarnék, nyilván azt írnám, hogy õk az izlandi Arcade Fire, de azért ez túlzott egyszerûsítés lenne - érdemes figyelni az azonnal zsigerekig ható, ötletes témákkal, sûrû hangulatváltásokkal operáló zenéjükre, mert pár év múlva nagyobb ismertséget is elérhetnek.

A fõ mûsorszám, Emilíana Torrini fellépése pedig méltón koronázta meg az estét: ez maga volt az "emberzene", magával sodró és elvarázsoló zenei utazás. Persze az összes ismert dal (Big Jumps, Jungle Drum, Sunnyroad, Lifesaver) elhangzott, Emilíana pedig szeretetre méltó, esetlen izlandi tündérként, bájos akcentussal konferálta fel a számokat (majdnem minden szám más hangolásban volt, és a zenészek folyamatosan cserélgették a posztjaikat). A nevetgélve elõadott, spontán átkötõ szövegeket az alapjában szomorú, intim dalok ellenpontozták. A Beggar's Prayer címû dalt a Fisherman's Woman lemez elõtti idõszakban elhunyt barátjának és az édesanyjának ajánlotta - ez volt a legmegrázóbb szám a koncerten. A fokozatosan megboruló Gun pszichedelikus katarzisa alatt lehetett csak igazán érezni, hogy mennyivel jobban mûködne a koncert egy közvetlenebb közegben - ettõl függetlenül nem lehet kívánni mást, csak még sok ilyen felemelõ, megtisztító koncertélményt.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 2.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.