a hetvenes évek elején elindította a hiphopot a vinil húzogatásával, összeállt pár mc-vel, legyártott velük x albumot, és ez épp elég volt ahhoz, hogy megérdemelje a "nagymester" titulust. Majd abbahagyta a zenélést, és most, húsz év után visszatért közénk, felvett egy középszerûnek sem nevezhetõ albumot Snooppal, Busta Rhymesszal, KRS-One-nal és hozzájuk hasonlóan jól csengõ nevû poprepperekkel, majd elindult turnézni, hiszen a lemezeladásból annyira sok pénz úgysem fog befolyni. Hála a jó égnek, nálunk is megállt, hogy bõ két órában bemutassa, mi is az az igazi hiphop. Szerinte csak az
old school számít annak. Jelesül az Aerosmith, a Guns n' Roses, Michael Jackson és a Punjabi Mc. Mellettük maximum 2pac, a Run DMC és Snoop. Tõlük is kizárólag a legismertebb, popkategóriába sorolható számaik. Arany kezét pedig csak a számok között volt hajlandó csúsztatni a lemezjátszón, dobhártyaszaggató mikrofonba üvöltözés ("Na, még egy kicsit a régi iskolából?"; "Lányok, mondjátok éjjóó, had' halljam!"; "Kezeket a magasba, ugrálj Budapest, szeretlek titeket!") kíséretében.
Ha valaki annak idején kiérdemelte a hiphop atyja nevet, és ezt meg is tarthatta a mai napig, akkor illenék odafigyelnie a mai zenékre is, és itt most nem a popra gondolok, hanem olyanokra, mint Jay Dee, Krush, Mos Def, Jurassic 5, Supreme NTM, TTC, Mf Doom, Food, Dudley Perkins, Fingathing, Flying Lotus, Madlib, Dimlite, RJD2 és a többiek - mert igenis vannak igényes hiphopok. Még szerencse, hogy ott volt Suhaid, Kool Kasko és Bootsie, akik annak ellenére, hogy a korlátozott mennyiségû ingyenes italfogyasztáson felül egy fillért sem kaptak az aznap esti fellépésükért, sokkal színesebb palettáról válogatták zenéiket, mint a brooklyni bálvány. Ha Grandmaster Flash ennyire sokba kerül, akkor szólni kéne a turné következõ állomásának, hogy inkább csak kapcsolják be valamelyik kereskedelmi szennyrádiót, és vetítsenek hozzá pár képet.
A38 hajó, április 17.
*
