A díszletezés minimalizmusa mellett kifejezetten nevetségesen hatott a koncertkezdetkor leeresztett fekete függöny, mely egészen az énekes elsõ megszólalásáig takarta a teljes színpadot, majd hirtelen lehullt, s a túláradó füstben feltûnt a jócskán elhízott frontember sziluettje - persze a megjelenésén sem a sejtelmes és szinte kizárólag fentrõl érkezõ fények, sem a köztudomásúlag slankító fekete ruha nem segített sokat. Valamivel jobban festett a zenekarba ez év elején visszaigazolt Twiggy Ramirez, bár a D.-t, a vámpírvadászt idézõ széles karimájú kalapja is elég ciki volt.
A mûsorban a korábbi slágerek (és antislágerek) voltak többségben, a The High End Of Low címû idei lemezrõl szinte csak mutatóban hangzott el pár szám, de az is minek. Míg magam a legvitatottabb két utolsó albumot is kifejezetten kedvelem, élõben sokkal inkább feltûnnek ezek hibái, illetve Manson egyre fáradtabb hangja már-már bosszantóan üresen szól - szó sincs "odabaszásról", mint amire egy interjúban felkészített bennünket, inkább babazsúrra való kis koncertecske volt, bár ez nem zavarta meg a fanatikus rajongók jó részét, akiktõl nem lehetett a színpadhoz igazán közel menni sérülés nélkül.
Elkedvetlenedve a ráadást már meg sem vártam, és ha legközelebb MM-koncertre szeretnék menni, vágjanak fejbe egy bézbólütõvel.
Volt Fesztivál, július 4.
* és fél
