koncert - MELT BANANA

  • - greff -
  • 2010. szeptember 30.

Zene

Csupa napfény és persze muzsikaszó volna az élet, ha minden - a könnyűzenében meghatározó - ország kaphatna olyan sorozatot az A38 hajón, mint a Japán jelentős klubzenekarait testközelbe hozó Rising Sound. Az elmúlt hónapok során járt nálunk a posztrock és a kísérleti metál egy-egy számottevő alakulata (a Mono és a Zeni Geva), most vasárnap pedig Mike Patton, Lou Reed, valamint a világ nagyjából összes noise-rock-rajongójának kelet-ázsiai liblingje, a Melt Banana adott mesterkurzust zajszobrászatból. A hivatalosan trióként működő, a turnékra vendégdobosokat szerződtető zenekar három éve adta ki utolsó sorlemezét, a korábbi anyagainál némiképp kommerszebb Bambi's Dilemmát - azóta úton van.
Csupa napfény és persze muzsikaszó volna az élet, ha minden - a könnyûzenében meghatározó - ország kaphatna olyan sorozatot az A38 hajón, mint a Japán jelentõs klubzenekarait testközelbe hozó Rising Sound. Az elmúlt hónapok során járt nálunk a posztrock és a kísérleti metál egy-egy számottevõ alakulata (a Mono és a Zeni Geva), most vasárnap pedig Mike Patton, Lou Reed, valamint a világ nagyjából összes noise-rock-rajongójának kelet-ázsiai liblingje, a Melt Banana adott mesterkurzust zajszobrászatból.

A hivatalosan trióként mûködõ, a turnékra vendégdobosokat szerzõdtetõ zenekar három éve adta ki utolsó sorlemezét, a korábbi anyagainál némiképp kommerszebb Bambi's Dilemmát - azóta úton van. Alighanem ennek köszönhetõen is a koncertet a brutális profizmus jellemezte: a hirtelen váltásokkal teletûzdelt, sokszor nagyon gyors és sûrû, ortopéd struktúrájú dalokat a legapróbb hiba nélkül, robotikus pontossággal, ám kínos merevség nélkül vezették elõ.

A bõ órás koncert két egységbõl állt: elõször csak Yasuko Onuki énekesnõ és a millió bizarr pedáljáról is híres gitárszamuráj, Ichirou Agata masírozott a töksötét színpadra, hogy fejlámpáik eksztatikusan villogó fényénél - mint két bányász, miután valaki megcsákányozta a kéjgázvezetéket - effektdobozaikból jó negyedórán át az agresszívan pumpáló dobgépalapokra tejfehér zajmasszát borítsanak. Aztán megjelent a dobos és a bõgõslány is, az orvosi maszkot viselõ Agata nyakába akasztotta Gibsonját, és kezdetét vette a végtelenül szórakoztató, kaotikus rockolás. A lazább pillanataiban a Fugazi-iskolából jött poszt-hardcore zenekarokra, hol gyermekien kedves, hol punkosan ádáz, szövegköpködõs énekkel kísért nekivadulásaik közben pedig nagyjából senki másra nem emlékeztetõ zenekar legnagyobb dobása az elsõ ráadás volt, amikor is egy elnyávogott (!) "Happy Birthday" után tíz számot játszottak el - hozzávetõleg 300 másodperc alatt.

A38 hajó, szeptember 26.

*****

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.