koncert - MELT BANANA

  • - greff -
  • 2010. szeptember 30.

Zene

Csupa napfény és persze muzsikaszó volna az élet, ha minden - a könnyűzenében meghatározó - ország kaphatna olyan sorozatot az A38 hajón, mint a Japán jelentős klubzenekarait testközelbe hozó Rising Sound. Az elmúlt hónapok során járt nálunk a posztrock és a kísérleti metál egy-egy számottevő alakulata (a Mono és a Zeni Geva), most vasárnap pedig Mike Patton, Lou Reed, valamint a világ nagyjából összes noise-rock-rajongójának kelet-ázsiai liblingje, a Melt Banana adott mesterkurzust zajszobrászatból. A hivatalosan trióként működő, a turnékra vendégdobosokat szerződtető zenekar három éve adta ki utolsó sorlemezét, a korábbi anyagainál némiképp kommerszebb Bambi's Dilemmát - azóta úton van.
Csupa napfény és persze muzsikaszó volna az élet, ha minden - a könnyûzenében meghatározó - ország kaphatna olyan sorozatot az A38 hajón, mint a Japán jelentõs klubzenekarait testközelbe hozó Rising Sound. Az elmúlt hónapok során járt nálunk a posztrock és a kísérleti metál egy-egy számottevõ alakulata (a Mono és a Zeni Geva), most vasárnap pedig Mike Patton, Lou Reed, valamint a világ nagyjából összes noise-rock-rajongójának kelet-ázsiai liblingje, a Melt Banana adott mesterkurzust zajszobrászatból.

A hivatalosan trióként mûködõ, a turnékra vendégdobosokat szerzõdtetõ zenekar három éve adta ki utolsó sorlemezét, a korábbi anyagainál némiképp kommerszebb Bambi's Dilemmát - azóta úton van. Alighanem ennek köszönhetõen is a koncertet a brutális profizmus jellemezte: a hirtelen váltásokkal teletûzdelt, sokszor nagyon gyors és sûrû, ortopéd struktúrájú dalokat a legapróbb hiba nélkül, robotikus pontossággal, ám kínos merevség nélkül vezették elõ.

A bõ órás koncert két egységbõl állt: elõször csak Yasuko Onuki énekesnõ és a millió bizarr pedáljáról is híres gitárszamuráj, Ichirou Agata masírozott a töksötét színpadra, hogy fejlámpáik eksztatikusan villogó fényénél - mint két bányász, miután valaki megcsákányozta a kéjgázvezetéket - effektdobozaikból jó negyedórán át az agresszívan pumpáló dobgépalapokra tejfehér zajmasszát borítsanak. Aztán megjelent a dobos és a bõgõslány is, az orvosi maszkot viselõ Agata nyakába akasztotta Gibsonját, és kezdetét vette a végtelenül szórakoztató, kaotikus rockolás. A lazább pillanataiban a Fugazi-iskolából jött poszt-hardcore zenekarokra, hol gyermekien kedves, hol punkosan ádáz, szövegköpködõs énekkel kísért nekivadulásaik közben pedig nagyjából senki másra nem emlékeztetõ zenekar legnagyobb dobása az elsõ ráadás volt, amikor is egy elnyávogott (!) "Happy Birthday" után tíz számot játszottak el - hozzávetõleg 300 másodperc alatt.

A38 hajó, szeptember 26.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.