koncert - Santana

  • m.l.t.
  • 2011. július 14.

Zene

Carlos Santana régóta hajtja ugyanazt, már vagy negyven éve a szeretetről, a ragyogásról és a nyitottságról beszél, de hát aki felvette (Sri Chinmoy tanítványaként) a Devadip (Isten fénye) nevet, az mi másról beszélhetne nap mint nap? Ez persze korántsem azt jelenti, hogy ne lenne képben: a budapesti arénában például a világért sem mulasztotta el, hogy a Gypsy Queenbe oltott Black Magic Woman előtt ne emlékezzen meg Szabó Gábor hatásáról. Az igazi nagyságok nem szoktak megfeledkezni az ilyen dolgokról, és Carlos Santana igazi nagyság, sőt: folyamatosan igazi nagyság, még akkor is, ha a hatvanas-hetvenes évek fordulójára eső kezdeti korszakát azóta sem überelte.
Carlos Santana régóta hajtja ugyanazt, már vagy negyven éve a szeretetrõl, a ragyogásról és a nyitottságról beszél, de hát aki felvette (Sri Chinmoy tanítványaként) a Devadip (Isten fénye) nevet, az mi másról beszélhetne nap mint nap? Ez persze korántsem azt jelenti, hogy ne lenne képben: a budapesti arénában például a világért sem mulasztotta el, hogy a Gypsy Queenbe oltott Black Magic Woman elõtt ne emlékezzen meg Szabó Gábor hatásáról. Az igazi nagyságok nem szoktak megfeledkezni az ilyen dolgokról, és Carlos Santana igazi nagyság, sõt: folyamatosan igazi nagyság, még akkor is, ha a hatvanas-hetvenes évek fordulójára esõ kezdeti korszakát azóta sem überelte.

Annak a - mondjuk így - pszichedelikus latin rocknak a hangvétele, rettenetesen erõs ütõs- és fúvóskara dominált ezen a koncerten is, a törzsi rituálék szárnyán messze felülemelkedve a popbizniszen. (Oye Como Va, Jingo, Batuka - megvannak, ugye?) Azon a popbizniszen, teszem hozzá, amibõl persze néhány megaslágerrel a mi Carlosunk is kivette a magáét - és ezzel egyáltalán nem akarom megbántani a Maria Mariát vagy az Europát. Már csak azért sem, mert ezeket a popdalokat úgy tudta koncertjén a Woodstock-fílingbe ágyazni, hogy a kecskétõl a káposztáig abszolút egység és elégedettség legyen. Ez igen!

Santana idei turnéjához a tavalyi, Guitar Heaven címû - csupa gitáros örökzöldet feldolgozó - albuma adta az apropót. Errõl is játszott, persze elegánsan, éppen hogy csak, könnyedén érintve - ami nem változtat azon, hogy a Sunshine Of Your Love-ot ilyen elementárisnak én még soha nem hallottam. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy Eric Clapton sem...

De bármiként is, az tuti, hogy így kell ezt csinálni. Hatvannégy évesen, közel három órán át. Meg úgy egyáltalán.

Papp László Budapest Sportaréna, július 5.

*****

Neked ajánljuk