Koncert - Skandináv módra - Touch & Punkt - Live Remix

  • - minek -
  • 2009. február 26.

Zene

A Live Remix mint márkanév és rendezvénysorozat két derék norvég elektronikus zenekészítő, bizonyos Jan Bang és Erik Honoré leleménye: miután elunták, hogy otthon, steril körülmények között, álló nap a kütyük és vasak fölött görnyedve gyártsák szerzeményeiket, úgy döntöttek, hogy a sokéves rutin során elsajátított, figyelemre méltó zenekészítési és improvizációs képességeiket más feladatoknak szentelik. A két remixőr ideája szerint közönségük előbb meghallgat egy vagy akár több, önmagában is izgalmas "élő" koncertet, majd azok végeztével Bang és Honoré nekiesik a hanganyagnak, szétcincálja, újból összerakja, s az eredetiből valami egészen mást állít elő. - minek -

A Live Remix mint márkanév és rendezvénysorozat két derék norvég elektronikus zenekészítő, bizonyos Jan Bang és Erik Honoré leleménye: miután elunták, hogy otthon, steril körülmények között, álló nap a kütyük és vasak fölött görnyedve gyártsák szerzeményeiket, úgy döntöttek, hogy a sokéves rutin során elsajátított, figyelemre méltó zenekészítési és improvizációs képességeiket más feladatoknak szentelik. A két remixőr ideája szerint közönségük előbb meghallgat egy vagy akár több, önmagában is izgalmas "élő" koncertet, majd azok végeztével Bang és Honoré nekiesik a hanganyagnak, szétcincálja, újból összerakja, s az eredetiből valami egészen mást állít elő. A koncepció köré egy komplett rendezvénysorozat szerveződött: az évről évre a norvégiai Kristiansandban megrendezett Punkt zenei fesztivál a kezdetektől (2005) jelentős nemzetközi respektust vívott ki magának - a tavaly őszi rendezvényen például fellépett Brian Eno és Jon Hassell is.

Most szombaton azután a Trafó közönsége is ízelítőt kapott a Punkt kínálatából - ráadásként már délután, mintegy a kellemest a hasznossal ötvözve, bárki meghallgathatta a legendás brit Touch kiadó két alapítójának előadását (illetve megnézhette filmjüket). Az árukapcsolás nem véletlen, elvégre az est számos fellépője publikálja zenéit a Touch címkéje alatt. Többek között rögvest az első fellépő, a svéd BJNilsen - aki ezúttal kedves alkotótársa, Hildur Gudnadóttir társaságában lépett a színpadra. A kiváló, s fiatal kora dacára máris jelentős nemzetközi hírnévnek örvendő izlandi csellista hölgy számos szólóanyaga (ezeket részben Lost In Hildurness név alatt, részben az Angel duóval, illetve BJNilsennel közösen publikálta) mellett szerepelt a múm, a Pan Sonic, és a Schneider TM lemezein, sőt Jamie Lidell tavalyi, Jim című albumán is - ezenkívül együtt turnézott az Animal Collective-vel, s játszott az újraalakult Throbbing Gristle társaságában is. A svéd zenekészítővel közösen előadott produkciójuk tán az este legérdekesebb megmozdulása volt: a Hildur Gudnadóttir által játszott hangokat és futamokat BJNilsen sorra-rendre kicsi, ravasz kütyüjébe gyűjtötte, s a továbbiakban ezek hurkolásával és manipulációjával egyfajta sajátos hangszőnyeget terített zenésztársa, s a t. publikum elé. Amint a sűrűn fortyogó hangfolyam találkozott a csellista lány hol hűvösebb-elidegenítőbb, hol pedig meglepően meleg és melodikus futamaival, apróbb csodák keletkeztek: gyakorlatilag negyvenperces, hipnotikus folyamatzenét hallhattunk, amit - nyugodtan mondhatjuk - egy percig sem lehetett megunni. A helyenként kissé indusztriálisan sötét, ambientszerű muzsika már magában is egy sajátos remix: az elektronikus manipulátor folyamatosan asszimilálja a magában is alaposan torzított és széteffektezett csellóhangokat - ez a nyersanyag pedig valósággal kínálja magát a további újrahasznosításra. S hogy a hozzávalók között legyen valami organikus, hazai termék is, arról Szalóki Ági gondoskodott. A szólóban, minden kíséret nélkül, gyönyörű énekhangon előadott dalcsokor (közöttük egy klasszikus Sebestyén Márta-szám feldolgozása) önmagában is hangos sikert aratott, s csak ezután (meg némi szünetet követően) lépett a pályára Bang és Honoré.

A két ravasz norvég ráadásul nem pusztán az előző koncertek nyersanyagából dolgozott - hoztak azért magukkal egy kis "hazait" is, ráadásul az est egyik fénypontjaként velük lépett fel a norvég zenei élet immár három évtizede meghatározó alakja, Sidsel Endresen énekesnő is. Aki figyelemmel követi lenyűgöző pályafutását, tudhatja, hogy miközben bőséggel készít "hagyományos" dzsessz-szerű lemezeket (figyelmükbe ajánlanánk Bugge Wesseltofttal közös albumait), komoly résztvevője a kísérletibb zenei szcénának is. Szombaton azután megtapasztalhattuk, hogy nem csupán figyelemre méltó énekesnő, de hangját tökéletesen tudja akár ritmushangszerként is használni. A Bang és Honoré által kimintázott zenetöredékek, s a belőlük alkotott ritmikus hangfüggöny néha hátborzongatóan olvadt öszsze Endresen énekesnő sajátos s a remixőrök által azonnal, élőben manipulált beatboxolásával és trilláival - s mindehhez még egy szintén helyben összerakott vj-produkció is járt. A takarékosan adagolt, bő félórás remiximprovizáció, no és a már említett, önmagukban is figyelemre méltó előzmények arra mindenképpen alkalmasak voltak, hogy felkeltsék az érdeklődést egy általunk tán még kevésbé ismert, de annál jelentősebb zenei világ iránt.

Trafó, február 21.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.