Koncert - Skandináv módra - Touch & Punkt - Live Remix

  • - minek -
  • 2009. február 26.

Zene

A Live Remix mint márkanév és rendezvénysorozat két derék norvég elektronikus zenekészítő, bizonyos Jan Bang és Erik Honoré leleménye: miután elunták, hogy otthon, steril körülmények között, álló nap a kütyük és vasak fölött görnyedve gyártsák szerzeményeiket, úgy döntöttek, hogy a sokéves rutin során elsajátított, figyelemre méltó zenekészítési és improvizációs képességeiket más feladatoknak szentelik. A két remixőr ideája szerint közönségük előbb meghallgat egy vagy akár több, önmagában is izgalmas "élő" koncertet, majd azok végeztével Bang és Honoré nekiesik a hanganyagnak, szétcincálja, újból összerakja, s az eredetiből valami egészen mást állít elő. - minek -

A Live Remix mint márkanév és rendezvénysorozat két derék norvég elektronikus zenekészítő, bizonyos Jan Bang és Erik Honoré leleménye: miután elunták, hogy otthon, steril körülmények között, álló nap a kütyük és vasak fölött görnyedve gyártsák szerzeményeiket, úgy döntöttek, hogy a sokéves rutin során elsajátított, figyelemre méltó zenekészítési és improvizációs képességeiket más feladatoknak szentelik. A két remixőr ideája szerint közönségük előbb meghallgat egy vagy akár több, önmagában is izgalmas "élő" koncertet, majd azok végeztével Bang és Honoré nekiesik a hanganyagnak, szétcincálja, újból összerakja, s az eredetiből valami egészen mást állít elő. A koncepció köré egy komplett rendezvénysorozat szerveződött: az évről évre a norvégiai Kristiansandban megrendezett Punkt zenei fesztivál a kezdetektől (2005) jelentős nemzetközi respektust vívott ki magának - a tavaly őszi rendezvényen például fellépett Brian Eno és Jon Hassell is.

Most szombaton azután a Trafó közönsége is ízelítőt kapott a Punkt kínálatából - ráadásként már délután, mintegy a kellemest a hasznossal ötvözve, bárki meghallgathatta a legendás brit Touch kiadó két alapítójának előadását (illetve megnézhette filmjüket). Az árukapcsolás nem véletlen, elvégre az est számos fellépője publikálja zenéit a Touch címkéje alatt. Többek között rögvest az első fellépő, a svéd BJNilsen - aki ezúttal kedves alkotótársa, Hildur Gudnadóttir társaságában lépett a színpadra. A kiváló, s fiatal kora dacára máris jelentős nemzetközi hírnévnek örvendő izlandi csellista hölgy számos szólóanyaga (ezeket részben Lost In Hildurness név alatt, részben az Angel duóval, illetve BJNilsennel közösen publikálta) mellett szerepelt a múm, a Pan Sonic, és a Schneider TM lemezein, sőt Jamie Lidell tavalyi, Jim című albumán is - ezenkívül együtt turnézott az Animal Collective-vel, s játszott az újraalakult Throbbing Gristle társaságában is. A svéd zenekészítővel közösen előadott produkciójuk tán az este legérdekesebb megmozdulása volt: a Hildur Gudnadóttir által játszott hangokat és futamokat BJNilsen sorra-rendre kicsi, ravasz kütyüjébe gyűjtötte, s a továbbiakban ezek hurkolásával és manipulációjával egyfajta sajátos hangszőnyeget terített zenésztársa, s a t. publikum elé. Amint a sűrűn fortyogó hangfolyam találkozott a csellista lány hol hűvösebb-elidegenítőbb, hol pedig meglepően meleg és melodikus futamaival, apróbb csodák keletkeztek: gyakorlatilag negyvenperces, hipnotikus folyamatzenét hallhattunk, amit - nyugodtan mondhatjuk - egy percig sem lehetett megunni. A helyenként kissé indusztriálisan sötét, ambientszerű muzsika már magában is egy sajátos remix: az elektronikus manipulátor folyamatosan asszimilálja a magában is alaposan torzított és széteffektezett csellóhangokat - ez a nyersanyag pedig valósággal kínálja magát a további újrahasznosításra. S hogy a hozzávalók között legyen valami organikus, hazai termék is, arról Szalóki Ági gondoskodott. A szólóban, minden kíséret nélkül, gyönyörű énekhangon előadott dalcsokor (közöttük egy klasszikus Sebestyén Márta-szám feldolgozása) önmagában is hangos sikert aratott, s csak ezután (meg némi szünetet követően) lépett a pályára Bang és Honoré.

A két ravasz norvég ráadásul nem pusztán az előző koncertek nyersanyagából dolgozott - hoztak azért magukkal egy kis "hazait" is, ráadásul az est egyik fénypontjaként velük lépett fel a norvég zenei élet immár három évtizede meghatározó alakja, Sidsel Endresen énekesnő is. Aki figyelemmel követi lenyűgöző pályafutását, tudhatja, hogy miközben bőséggel készít "hagyományos" dzsessz-szerű lemezeket (figyelmükbe ajánlanánk Bugge Wesseltofttal közös albumait), komoly résztvevője a kísérletibb zenei szcénának is. Szombaton azután megtapasztalhattuk, hogy nem csupán figyelemre méltó énekesnő, de hangját tökéletesen tudja akár ritmushangszerként is használni. A Bang és Honoré által kimintázott zenetöredékek, s a belőlük alkotott ritmikus hangfüggöny néha hátborzongatóan olvadt öszsze Endresen énekesnő sajátos s a remixőrök által azonnal, élőben manipulált beatboxolásával és trilláival - s mindehhez még egy szintén helyben összerakott vj-produkció is járt. A takarékosan adagolt, bő félórás remiximprovizáció, no és a már említett, önmagukban is figyelemre méltó előzmények arra mindenképpen alkalmasak voltak, hogy felkeltsék az érdeklődést egy általunk tán még kevésbé ismert, de annál jelentősebb zenei világ iránt.

Trafó, február 21.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.