koncert - Szelevényi Ákos és Gildas Etevenard

  • - kyt -
  • 2011. október 13.

Zene

fellépése csendes klubkoncertnek ígérkezett a középre helyezett hangszerekkel és körben, játszi esetlegességgel, véletlenül sem sorokban elrendezett székekkel. A várakozás nem telt unalmasan: a számos citeraféleség, a különféle méretű csengettyűk tömege már-már túlzsúfolt hangkavalkádot, zavarba ejtő csengést-bongást sejtetett. Mindazonáltal nagy meglepetést keltett volna, ha valóban efféle zenét hallunk, hiszen Szelevényi dzsesszfelfogása nem éppen az ellágyult könnyedség felé hajlik.
fellépése csendes klubkoncertnek ígérkezett a középre helyezett hangszerekkel és körben, játszi esetlegességgel, véletlenül sem sorokban elrendezett székekkel. A várakozás nem telt unalmasan: a számos citeraféleség, a különféle méretû csengettyûk tömege már-már túlzsúfolt hangkavalkádot, zavarba ejtõ csengést-bongást sejtetett.

Mindazonáltal nagy meglepetést keltett volna, ha valóban efféle zenét hallunk, hiszen Szelevényi dzsesszfelfogása nem éppen az ellágyult könnyedség felé hajlik. A kiváló tenorszaxofonos egyébként húszéves korától húsz évet Franciaországban töltött, és mostani dobospartnerével Akos S. Unit nevû ottani zenekarában kezdett együtt játszani.

A koncert lényegében egyetlen hosszú, mondhatni többtételes darabból állt, amely egyszerre volt improvizált és elõre kidolgozott. Az elõbbi a két zenész által éppen megszólaltatandó hangszerek sokszor szemlátomást az adott pillanatban eldöntött megválasztásából érzõdött, az utóbbi pedig a néha végletesen széttartó zenébõl elõszivárgó összhang megkapó intimitásából. A hangszerek sokaságából hamar fõszerephez jutott a kisméretû indiai dobozharmónium, amellyel a saját szövegtelen, nyers torokhangját kísérte Szelevényi. Aztán a sok ide-oda rakosgatás után végre nyakába vette a szaxofonját: szinte dühödten levegõsítette szét a hangokat, miközben Etevenard minden rezgést lefékezett a dobokon és cintányérokon, hidegen pattogtak a szabálytalan ritmusok. Kopogósan szikár zenei szövedék alakult ki, amely aztán töprengõ hangulatban csavarodott egyre beljebb valami körülírhatatlan érzéki elvontságba. A dallam és a ritmus darabokra tördelésétõl a két remek muzsikus zenén túli, komoran tiszta magasságokig emelte a fanyar hangok szövedékét. A két ráadás aztán fellazította a sûrû feszültséget.

Merlin Színház, október 8.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.