koncert - Tigrics, Hautzinger, Fennesz

  • - minek -
  • 2011. február 10.

Zene

Rövid, feszes produkciók, afféle vegyes ízelítő: hárman váltották egymást a színpadon, s pontosan ennyiféle zenei közelítéssel és látásmóddal volt szerencsénk találkozni. Az első fellépő, Bereznyei Róbert (alias Tigrics) elektronikus-elektroakusztikus zenéje régóta különleges csemege a kísérletezőbb muzsikák piacán.
Rövid, feszes produkciók, afféle vegyes ízelítõ: hárman váltották egymást a színpadon, s pontosan ennyiféle zenei közelítéssel és látásmóddal volt szerencsénk találkozni. Az elsõ fellépõ, Bereznyei Róbert (alias Tigrics) elektronikus-elektroakusztikus zenéje régóta különleges csemege a kísérletezõbb muzsikák piacán. A határozott, jól felismerhetõ ritmikai struktúrákra alapozott, újabb és újabb hangok beléptével rétegesen felépülõ folyamatzene már rövid idõ elteltével is kifejezetten hipnotikus hatással bír. Ráadásul Tigrics tudatosan épít azokra az elektronikus (tánc)zenei elemekre (az ismerõs 4/4-es struktúráktól a jól bevált hangeffektekig), melyek mintegy részei lettek e szubkulturális zenei köznyelvnek - csak éppen némileg más célokra használja õket. A gerjedés és bugyborgás mögött egy sokkal tudatosabb és átgondoltabb konstrukciót fedezhetünk fel.

Ehhez képest a trombitás Franz Hautzinger, a hegedûs/elektro-akusztikus Sõrés Zsolt, a basszusgitáros Tóth Tamás és a dobos Pándi Balázs kvartettje egészen más igénnyel lép színpadra. A nyolcvanas-kilencvenes évek legendás jazzcore zenekarait megidézõ, rendkívül dinamikus, néha kifejezetten a kemény rock hagyományát dekonstruáló improvizatív darabok sokkal direktebben bombázzák szét a hallgató agyát.

Az est sztárfellépõje, az osztrák Fennesz már csak hamu a tortán: a kedvenc gitárját nyüstölõ és annak hangját számos masinán áteresztõ zenész sem a könnyebb végén fogja meg a dolgot. Néha-néha az általa gerjesztett hangörvényen is átsejlik valamiféle, már-már ismerõs harmónia, ám a szándékoltan hideg tónus rendre megfagyasztja ezt is. Egy-egy sötét "ambient" hangfestmény nyomán szinte egy grönlandi bálnavadász-kolónia mindennapjai elevenednek meg: könnyen elképzelhetjük, milyen lehet a soha véget nem érõ téli éjszakában a bálnazsír mécses fényénél cserzeni a fókabõrt.

A38 hajó, február 3.

****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.