koncert - Tigrics, Hautzinger, Fennesz

Rövid, feszes produkciók, afféle vegyes ízelítő: hárman váltották egymást a színpadon, s pontosan ennyiféle zenei közelítéssel és látásmóddal volt szerencsénk találkozni. Az első fellépő, Bereznyei Róbert (alias Tigrics) elektronikus-elektroakusztikus zenéje régóta különleges csemege a kísérletezőbb muzsikák piacán.

Rövid, feszes produkciók, afféle vegyes ízelítõ: hárman váltották egymást a színpadon, s pontosan ennyiféle zenei közelítéssel és látásmóddal volt szerencsénk találkozni. Az elsõ fellépõ, Bereznyei Róbert (alias Tigrics) elektronikus-elektroakusztikus zenéje régóta különleges csemege a kísérletezõbb muzsikák piacán. A határozott, jól felismerhetõ ritmikai struktúrákra alapozott, újabb és újabb hangok beléptével rétegesen felépülõ folyamatzene már rövid idõ elteltével is kifejezetten hipnotikus hatással bír. Ráadásul Tigrics tudatosan épít azokra az elektronikus (tánc)zenei elemekre (az ismerõs 4/4-es struktúráktól a jól bevált hangeffektekig), melyek mintegy részei lettek e szubkulturális zenei köznyelvnek - csak éppen némileg más célokra használja õket. A gerjedés és bugyborgás mögött egy sokkal tudatosabb és átgondoltabb konstrukciót fedezhetünk fel.

Ehhez képest a trombitás Franz Hautzinger, a hegedûs/elektro-akusztikus Sõrés Zsolt, a basszusgitáros Tóth Tamás és a dobos Pándi Balázs kvartettje egészen más igénnyel lép színpadra. A nyolcvanas-kilencvenes évek legendás jazzcore zenekarait megidézõ, rendkívül dinamikus, néha kifejezetten a kemény rock hagyományát dekonstruáló improvizatív darabok sokkal direktebben bombázzák szét a hallgató agyát.

Az est sztárfellépõje, az osztrák Fennesz már csak hamu a tortán: a kedvenc gitárját nyüstölõ és annak hangját számos masinán áteresztõ zenész sem a könnyebb végén fogja meg a dolgot. Néha-néha az általa gerjesztett hangörvényen is átsejlik valamiféle, már-már ismerõs harmónia, ám a szándékoltan hideg tónus rendre megfagyasztja ezt is. Egy-egy sötét "ambient" hangfestmény nyomán szinte egy grönlandi bálnavadász-kolónia mindennapjai elevenednek meg: könnyen elképzelhetjük, milyen lehet a soha véget nem érõ téli éjszakában a bálnazsír mécses fényénél cserzeni a fókabõrt.

A38 hajó, február 3.

****